Mivel mindenki jól ismeri a film két főszereplőjét, csak egy egészen rövid filmtörténeti áttekintés: King Kong, az óriásmajom 1933-ban debütált a filmvásznon, mely alkotás még mai szemmel nézve is a legjobb Kong film. Az 1976-os, természetesen már színes King Kong ugyan technikailag jó volt, de élvezhetőségben meg sem közelítette az eredetit (viszont jót tett Jeff Bridges és az akkortájt még ismeretlen Jessica Lange karrierjének). Tíz évvel később az 1976-os film rendezője elkövetett egy szörnyűséget, amely King Kong Lives néven került a mozikba. John Guillermin rendező ezután soha többé nem kapott lehetőséget arra, hogy mozifilmet készíthessen. És ha lehet hinni a híreszteléseknek, 2005-ben a mozikba kerül az új King Kong remake. Mivel Tim Burton nem kaphatja meg minden “majmos film” újraforgatásának jogát, a King Kong rendezői székébe Peter Jackson fog ülni. Az úriembert azt hiszem mindnyájan ismerjük és nagyon szeretjük. 🙂

Ami a japánokat illeti, természetesen ők is megcsinálták a maguk óriásszörnyét, aki 1954-ben riogathatta először a közönséget. Ez a Godzilla teljesen más hangulatú, sokkal komorabb film, mint bármelyik King Kong, továbbá össze sem hasonlítható a rá következő, leginkább a hatvanas-hetvenes években megjelent Godzilla filmekkel, amelyek nem ritkán közröhej tárgyává tették szegény óriáshüllőt. Kb. ez a helyzet azzal az 1962-es japán filmmel is, amelyikben Ishiro Honda rendezésével (aki az eredeti Godzilla film és több remek folytatás készítője) összeengedik a két óriásszörnyet. Ez akár szimbolizálhatna egyfajta harcot Japán és az USA között, de szerintem nem kell ilyesmit beleképzelni a történetbe… noha az ellenszenv magyarázható lenne a japánok részéről, elvégre kevés ország szereti, ha atombombákkal kiirtják a lakosságának egy részét.

Sajnos az általam ismert és megbízható külföldi DVD shopoktól nem tudtam megrendelni ezt a filmet (néhány ismerosöm szerint kevés hülye adna ki ezért pénzt :)), de aztán csak sikerült beszerezni, igaz, csak több hetes késéssel, már ami a postázást/szállítást illeti. De aztán csak megérkezett ez a “35-ik éves ünnepi kiadás” (nagyon-nagyon régóta fájt már rá a fogam), ami bár a képminőségben és az extrák terén is jelentősen elmarad a Simitar által kiadott Godzilla DVD-ktől, még mindig igazi csemegének számít. A kiadás tehát lehetne sokkal jobb is, de a film még így is rendkívül szórakoztató (esküszöm, King Kong néhány jelenetben úgy néz ki mint valami muppet show figura!), amelyet – hozzáállástól függően – egy tizes skálán bárhogy lehet értékelni. Én elfogult vagyok. Nálam ez 8 pont.

 értékelés: 8/10

Blizz