Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy simán elfelejtsük a korábban látottakat, ráadásul mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy felmelegítve csak meglehetősen kevés dolog jó. Természetesen tisztelet a kivételnek, ezt a rendhagyó bánásmódot pedig a Zombieland abszolút megérdemli.

Az első rész 2009 őszén egy hajszálnyival megelőzte a császkáló élőhalottak újkori reneszánszát, amit a bő egy évvel később induló The Walking Dead járatott csúcsra. Így kellően frissnek hatott, tele volt remek gegekkel, cool narrációval és persze pazar színészekkel. Szigorúan horror szemüveggel nézve lehetett volna ütősebb is, de tisztességesen egyensúlyozott a két műfaj határán, amivel nálam kiérdemelte a minden idők egyik legjobb horror-vígjátéka titulust.

Össznépi népszerűségnek örvendett, a kritika és a nézők is imádták, ráadásul a közel 25 millió dolláros költségvetését lazán megnégyszerezte. Ilyen előjelek után nagyjából mindenki 2010-re vizionálta a következő részt, különösen Woody Harrelson lelkesedése volt magával ragadó, aki akkoriban még nem nagyon vállalt folytatásokat.

Ennek ellenére a sztori eltűnt a süllyesztőben. A színészek (még jobban) befutottak, az írók másba fektették idejüket és hiába rántottak össze 2013-ban egy sorozat pilotot az Amazon számára, az Eli Craig (Little Evil, Trancsírák) rendezte első epizód, egyben az utolsó is volt. Majd 2017-ben derült égből villámcsapásként érkezett a hír, hogy Rhett Reese és Paul Wernick összehozták a folytatás forgatókönyvét, amire rekordidő alatt le is szerződött mindenki.

Így az a meglehetősen egyedi eset állt elő, hogy a tíz évvel később érkező második rész teljes egészében felvonultatja az eredeti alkotógárda tagjait. Így azt hiszem érthető, hogy miért szerepelt szerkesztőségünk top 10 legjobban várt 2019-es horrorfilm listáján a Zombieland 2, lássuk megérte-e tűkön ülnünk a premierig!

A sztori középpontjában az első részben megismert kvartett áll, akik időközben egy remekül funkcionáló zombi-hentelő brigáddá értek össze. Természetesen az evolúció az élőhalottakat sem hagyta figyelmen kívűl, így főhőseinknek nagyon észnél kell lenniük, ha pl. egy ninja vagy egy T-800-as kerül az útjukba. A diszfunkcionális család nagyszerű otthont talál magának Wahington DC romjai között, de a Fehér Ház falai hamarosan túlzottan szűkösnek bizonyulnak a lányok számára.

Az igazi izgalmak pedig ezután következnek, a Zombieland egyik nagy vonzereje mindig is a road-movie vénában rejlett. Az akciók és a poénok teljes egészében a korábban megismert hatásmechanizmusokkal operálnak. Földöntúli izgalmakkal ugyan nincs dolgunk, de a bő másfél órát tisztességesen kitöltik az események.

A büdzsé megduplázódása természetesen nem tett rosszat a filmnek, sok jeleneten érezhető, hogy az alkotók kreatívitása kicsit tovább szárnyalhatott. A színészek rutinosan hozták a kötelezőt, még a „megbillmörrizett” Bill Murray is visszatér egy újabb Garfield-os megaláztatásra. Van néhány remekül eltalált új poén, de sajnos akad olyan vonal is, amit én nem erőltettem volna annyira. A legjobb példa talán a buta szőke nő karaktere, ami egyrészt kissé idejét múlt, másrészt ilyen mennyiségben eléggé fárasztó.

Ettől eltekintve azt hiszem, hogy az első rész kedvelőinél kizárt a csalódás, hiszen Tallahassee, Columbus, Wichita és Little Rock pontosan ott folytatják, ahol 10 éve abbahagyták. Nyilván az újdonság erejéből sokat veszített az alkotás, de a tökéletesen belőtt játékidő gondoskodik róla, hogy egy percig se unatkozzunk. Egy mozijegy árát mindenképpen megéri, a The Walking Dead-es odaszúrás pedig 10/10-es. Reméljük a következő kalandig nem kell ennyit várnunk!

7/10

afiaf