Legyek közhelyes, és profánul mondjam azt, hogy a Balta újra lecsap?! Inkább kifejtem, mire gondolok. Talán nem álszent dolog azt állítani, hogy a Victor Crowley az egyik legjobb dolog, ami Adam Green (Chillerama, Digging Up The Marrow) Hatchet nevű, komikus elemekben bővelkedő, sikeres slasher-franchise-jával történhetett. A BJ McDonnell által rendezte harmadik epizód után egy kisebb szünetet következett, de aztán nem előtörténettel vagy spin-offal térnek vissza, hanem egy újabb, baromi szórakoztató és korrekt folytatást kapunk!

Egy rövidke 1964-es bevezető után – melyben egy taknyos-nyálas mocsárba zajló eljegyzés drámaian komikus perceibe tekinthetünk bele – 2017-be ugrunk, amikor Victor Crowley támadását egyetlenként túlélő Andrew Yong az erről szóló túlélő-könyvét próbálja népszerűsíteni. Bárhogy irtózik tőle, managere (és főleg a rengeteg beígért pénz) okán visszautaznak a Balta-filmek állandó helyszínére a Méz-sziget mocsárvilágába, de mielőtt még a biztonságosan landolnának, balszerencséjükre a gép lezuhan az említett dagonyás területen. Miközben a túlélők megpróbálnak valahogy kikecmeregni a víz alá került süllyedő gépből egy fiatal és ambíciózus filmes csapat is erre kóricál, hogy saját amatőr (természetesen Victor Crowley-ról szóló) horror-filmükhöz készítsenek mock-trailert. Sejthető, hogy a két csapat a film egy pontján összetalálkozik, de nem csak egymással kell törődniük, hanem az újra alakot öltött baltás rémmel…

A Balta első és második része után Adam Green forgatókönyvírói creditje mellett újra visszaült a rendezői székbe – ami jól látszik a kissé talán erőtlenre (de még így is korrektre sikerült) harmadik epizód után. Úriemberünk mer újítani; egyáltalán nem ragad le a Balta-trilógia csakis a mocsárra fókuszáló slasher-atmoszférájánál, bőven kaphatunk kikacsintást a modern és csúcs-szuper világunk média-visszásságaira, és nem restell egy csomó aktuális meta-elemmel csatasorba állítani az olykor ironikus, olykor kritikus álláspontját. Mindezt persze úgy teszi, hogy ezek az apró fricskák egyáltalán nem lógnak ki a film koncepciójából, legfeljebb a Kane Hodder (2001 Maniacs, Pumpkinhead 2, Péntek 13. sorozat 7-10 epizódok) által alakított, baltával hentelő mészáros tűnik fel egy kicsivel kevesebbszer, mint kéne.

Maga a film központi szituációját adó mocsárban süllyedő repülőgép-belső is ad egyfajta morbid és/vagy klausztrofób hangulatot – ott az egész rohadt mocsár, főszereplőink élettere pedig alig harminc négyzetméterre korlátozódik, mekkora kicseszés már?! -, amit én baromi tudtam élvezni. Végre nem egy ódon házban tobzódnak a slasher szereplői, ilyen szempontból még egész izgalmasnak is hat.

És ha már a cast-nél tartunk, Kane Hodder mellett Tony Todd most csak egy falatnyi cameót kapott egy YouTube-videóban (mondjuk ez elég vicces lesz a magyarázat szempontjából), viszont Parry Shen már negyedszerre (!) vesz részt a szériában – főszereplőként most először – , de a többiek sem lehet panasz; ők is kihozzák magukból, amit a többnyire egydimenziós karakterük megkövetel.  (Fun fact, de Adam Green megint eléggé humoránál volt, ugyanis baráti köréből és közeli ismerőseiből verbuválta ez utóbbiakat, ráadásul egy rakás vicces utalás található elrejtve a cselekményben.)

Miről nem írtam még?! Humor mellett természetesen a produkció horror-vonala is korrektül teljesít. Megfelelő mennyiségű kivégzés és gore, és persze most sem maradhat el a szokásos morbid humor: kedvencem a manager csajszi alsóbb régióiba feldugott kar, amely aztán száján jön ki, haha! Nem is akarom tovább ragozni, mert ahogy a Balta-franchise első három felvonása, úgy a negyedik folytatás is baromi szórakoztatóra sikerült, és bár még messze van, de nekem tutira ott lesz az év végi listámon. Ezekből kifolyólag megtekintését pedig minden fekete humorba oltott horrort kedvelő rajongónak ajánlom!

Értékelés: 8,5/10

eyescream