A közönség körében felemás sikereket, de a found footage világába mindenképpen némi újdonságot csempésző első és második rész után idén elkészült a videokazetták rövid történeteivel operáló antológia harmadik része. A gyűjtemény eredetileg ugyan öt epizódot tartalmazott volna, de az utolsó pillanatban, rövidítésre való törekvés miatt Todd Lincoln Gorgeous Vortex nevű szekvenciáját kivágták.

Kerettörténetben egy srác titkos vágya válik valóra, amikor egy közelében zajló rendőrségi üldözést vesz fel, és a további eseményeket vírusvideóként szeretné kamatoztatni. Mindez szép, és jó, de nem várt fordulatot vesz a történet, amikor elrabolják a barátnőjét…

Értem én, hogy a mai világban unatkozó fiatalok bármi áron, de minél nagyobb nézettségű videóval akarnak kvázi hatalmas sikereket elérni, merthogy azt hiszik szerencsétlenek, ez a csúcs, ettől lesznek valakik stb., de ez az egész hajcihő akkor is szánalmas. Mint rövidfilm, össze-vissza csapong céltalanul, és az ember inkább kíváncsi a több háromra…

Az első epizód egy bűvészről szól, aki szert tesz egy titokzatos köpenyre, melynek segítségével hihetetlen és egyben megfejthetetlen trükköket képes véghezvinni. Persze a köpeny időről-időre lemerül, és ilyenkor meg kell etetni. Na vajon kitaláljátok, mivel táplálkozik?!

Gyerekkorom óta hiszem, hogy a varázslatok világában, a bájosnak tűnő, emberi szemet megvezető csodás trükkök mögött van azért valami megfoghatatlanul félelmetes. Remek ritmusban megkomponált szekvencia – eleinte dokumentarista jellegű bevágásokban meséli el a központi eseményhez vezető utat, később pedig mindez real time jelenetekben folytatódik -, ami már-már annyira szürreálisnak, nonszensznek hat, hogy pont ez adja meg az ízlét! Nekem valami iszonyatosan bejött!

A második részben Alfonso, a hobbimérnök fantasztikus találmányával egy párhuzamos világra nyit kaput, ahol megegyeznek az alteregójával, hogy 15 percre helyet cserélnek. Csakhogy a másik világban koránt sincs minden ugyanúgy, mint azt elsőre gondolnánk…

A spanyol származású Nacho Vigalondo (Időbűnök) sci-fi vonzódását szinte le se lehetne tagadni, és habár jópofa ötletnek tűnik a kissé talán low budget köntösébe burkolt dimenzióváltás koncepciója, inkább egy érdekes thrilleres momentum, mint félelmetes. Oké, a nemiszerv-szörny azért elég bizarra sikerült, haha!

Harmadik szösszenetben pár Jackass-videókön nevelkedett gördeszkás arc, és az általuk felbérelt béna kamerás átugrik Tijuana-ba, hogy némi illegális termék kíséretében készítsenek pár exkluzív felvételt. Egy fura (értsd: pentagram-szerű) jelképekkel teli, kihalt csatornagödörben kezdenek hozzá mutatványaikhoz, mígnem fura ruhába öltözött kultisták támadják be őket…

Az epizód legelején mutatott, ugrálós-trükközős jeleneteknél még a franc se gondolta volna, hogy egy misztikus, idegen erőkkel kollaboráló szektát ráncigálnak be az ijesztgetés végett – amúgy kicsit sem emlékeztet ez titeket a V/H/S 2 – Safe Heaven c. tételére?! Az egész cselekmény nekem valahogy túlontúl disszonáns; oké hogy fiatalosan lendületes meg iszonyúan pörgős, illetve hogy fasza gyerekekként halomra ölik a támadóikat, de valahogy ettől az egész kicsit olyan súlytalannak tűnik. Pedig a kiszabadult lényben lett volna még potenciál…

Értékelés: 7/10

eyescream