A Spierig testvérek filmje kiemelt helyet foglal el a kedvenc zombis filmjeim között, hiszen életem első ilyen élménye volt. A varázsához bizonyára az is hozzájárult, hogy a számomra addig ismeretlen terepet jelentő videótékás kölcsönzéssel jutottunk hozzá, ahol egy eldugott sarokban találtunk rá erre az ausztrál remekműre. Az idő azonban nem fogott a tetszési indexemen, így máig az egyik legélvezetesebb zombulásként tartom számon!

 

René Chaplin helyi híresség lett, újdonsült szépségkirálynőként minden plakáton ő mosolyog az emberekre. A népszerűség terhes neki, ráadásul szülei ráhagyott jelzáloga sem dobja fel éppen a hangulatát. Úgy dönt, hogy a nagymama farmján, Berkeley-ben  vészeli át ezt a nehéz időszakot. Arra persze nem számított, hogy mennyire nehézzé válhat még a továbbiakban…

Már az odaúton üveges tekintetű és nagyon éhes teremtményekkel kell szembenézniük, szerencsére Bolond Marion ott terem a háromcsövű puskájával és rendet tesz. René követi fegyverboltjába félszeg megmentőjét, ahol hamarosan újabb menedéket keresőkkel bővül a csapat. A csupa buta és akaratos figurának köszönhetően még nagyobb bajba sodorják magukat, már ha lehetséges egy invázió kapcsán bármennyire is biztonságban az ember. Miközben a mérhetetlen mennyiségű zombi elől menekülnek, a maró eső, az égbe emelkedő élőholtak, és egy óriási tüskés fal jelent még több fejtörést hőseinknek. Vajon mi köze ennek az egésznek a meteoresőhöz? Marad valaki a végén, aki feltegye egyáltalán ezt a kérdést?

Szerintem fő erőssége a meglepő húzásaiban rejlik, hiszen a végén egész más irányt vesz a történet. A humora kicsit esetlen ugyan, de rendkívül szerethető, és még sokadik megtekintés után is nagyon szórakoztató. Mindenkinek csak ajánlani tudom, bár különlegessége miatt biztosan nem osztja mindegyikőtök a rajongásom!

értékelés: 10/10

DeerWoman