Lloyd Kaufman független filmes brigádjától eddig főként csak horror és sci-fi tematikájú alkotások láttak napvilágot, így ez az akcióban bővelkedő, némi politikai színezettel ellátott globális, háborús paródia mindenképpen hiánypótlónak produkciónak fog bizonyulni.

Tromaville-ből induló repülőgép zuhan le egy látszólag lakatlan szigeten, olyan egyszeri és megismételhetetlen túlélő karakterekkel, mint kapzsi üzletember, bigott pap, jóképű csávó, csajos rockegyüttes, édes kismama, vak csajszi, háborús veterán, félkezű nyugger stb. Parker nevezetű ex-tengerészgyalogos vezetésével megindulnak felderíteni a szigetet, de hamarosan veszélyes kommandósokkal (terroristákkal) találják szembe magukat, ezért a továbbiakban rejtőzködésre kényszerülnek.

Pár társuk elhullása után fegyverhez jutnak, és ily módon próbálják megvédeni magukat a túlerővel szemben. Némi alapkiképzés után nagy lelkesen nekiindulnak a szigeten található terrorista-kiképzőtábornak, amit nem várt siker koronáz. Győzelmüket követően rájönnek, hogy itt valójában kubai gazfickókkal van dolguk, akik a világ legveszélyesebb, válogatott terroristáit gyűjtik egybe, és feltett szándékuk őket az USA-ba juttatva megdönteni a rezsimet. Ezt pedig nem hagyhatják, így nekiindulnak a főhadiszállásukat lerombolni…

Ez a Michael Herz / Lloyd Kaufman párosa által rendezett film már csak azért is bizonyulhat kuriózumnak a TROMA-univerzumban, mivel akció-paródiát eddig nem igazán készítettek, főleg amiben zenei betétek, illetve kismillió statiszta is szerepet kapott. Azonban itt valahogy úgy esett, hogy mégsem a brutális(an ocsmány, szexista, fárasztóan kretén stb.) képi világ viszi a prímet, hanem inkább a párbeszédek, illetve az ideológiai mondanivaló túlzásai, annak szarkasztikus megvalósítása. Többek között ezért találhatunk benne explicit zsidózást, rejtett fasiszta utalásokat, spanyol AIDS-terjesztőt, macsétával könyörületesen szétválasztott (amerikai elnökökre utaló) sziámi-ikerpárt, és persze mindezt egy mindentől távoli szigeten, kubainak kikiáltott atmoszférába ágyazva.

Hőseink alapvetően kergemarhák, viszont annyira azért nem viszik túlzásba hülyeségeiket, mint azt előzetesen várni lehetne, ezért aztán néhol kissé unalomba is fullad a film cselekménye. Kedvencem a kismama, akinek elmondják, hogy egy év körüli, elrabolt gyermeke átállt (!) az ellenséghez, agyam eldobom! Ami a body count-ot illeti, félelmetesen magasan jár, néhol már-már olyan elképesztő szintű baromságokat idéztek meg, hogy fájdalmas! Érdekes módon a háborús, akciófilmes atmoszféra megidézése nem sikerült annyira alantas és fárasztóan pihent modorban, mint általában egy-egy másik Troma alkotás esetében, emiatt kissé csalódott is vagyok. Mindenesetre hiánypótló alkotás, szóval aki tiszteletbeli tromville-i lakosnak érzi magát, az mielőbb megnézi, haha!

Értékelés: 5/10

eyescream