Leghíresebb Troma hősünk, a lúzer tütüszoknyás takarítóból vegyszerek hatására Toxikus Bosszúállóvá vedlett Melvin Junko Tromaville-ből egyenesen Japánba utazik, hogy felkeresse rég nem látott apját (de ha már ott van, a bűnözők sem ússzák meg), miközben egy gátlástalan vegyszerkonszern békés szülővárosát fenyegeti…

Tudvalévő, hogy Toxikus Bosszúállónk az első részben kiirtotta Tromaville összes gonosztevőjét, így most egyáltalán nincs mit csinálnia. Mindenki jó és táncol az utcákon, ergó az ő jelenléte teljesen feleslegessé vált, amitől depresszióba esik.

Egyik nap aztán egy kósza fekete limuzin gördül a Vakok Intézetéhez (ahol Toxie világtalan csaja, Claire is dolgozik), és bombát robbantanak. Toxie persze túléli, és egyenként számol le a limuzinból komikusan elősereglő, sztereotip gonosz karakterekkel, úgymint: építőmunkás, szamuráj, indián, gengszter (mintha csak Village People lenne, haha) stb. – szóval filmünk első negyedóráját nagyjából ez a fergeteges és ökörségekben gazdag bunyós jelenet teszi ki. Az előbbi incidensért felelős Apokalipszis Vegyszergyár nem nyugszik bele, hogy Toxie még életben van, ezért tudósaival kifejleszti a bosszúálló testében lévő bűnüldözési kemikália (tromaton) ellenszerét, hogy ezzel ártalmatlanítsa mutánsunkat. Az említett vállalat lefizeti a pszichológusát, aki főhősünket Japán küldi, hogy megkeresse apját, ezzel rendezze múltját.

Toxie fogja hű felmosórongyát, és kapásból megment egy Masami nevű csajt, majd pedig annak rendje és módja szerint likvidálja a környezetében felbukkanó bűnös elemeket. Hosszadalmas keresés és kérdezősködés után egy halpiacon aztán rábukkan rég nem látott apjára, aki nem éppen büntetlen előéletű, konkrétan kábszer-csempész. Kézitusa veszi kezdetét, melyben Toxie-ra borítja az anti-tromaton nevű anyagot, amitől hősünk elveszti emberfeletti erejét, de nem kell félni, mert közben gonosz faterja a közeli hentes asztalán végzi. Egy szumó-rehabilitációt követően megújult erővel tér vissza otthonába, de Tromaville romokban hever, hála az Apokalipszis Vegyszergyárnak.  Egy utolsó mókás üldözés a Dark Rider nevű motoros után, aki robbanóanyaggal akarja elpusztítani a városkát, majd pedig újra megtisztul a város, ráadásként az igazi apja is előkerül.

Be kell valljam, irtó kellemeset csalódtam Toxie második kalandjában, amelyet az első után öt évvel később, együtt forgattak le a harmadik résszel. Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni – akárcsak a Gyilkos paradicsomok sorozat esetében -, hogy nekem konkrétan ugyanannyira, ha nem jobban tetszett, mint az első rész. (Egyébként felettébb ritka az ilyen trash-folytatás, hirtelen nem is tudnék mondani.) Nyilván az első a Klasszikus, a mindent megalapozó ötlet kibontása, vagy ha úgy vesszük a megközelíthetetlen eredetmítosz stb., de ez a második is van annyira beteg és pörgős, sőt néha még akciódúsabb is, elvetemültebb ötletekkel teli, pihent poénok terén szintén viszi a pálmát! Egyáltalán nem ül le, nincs benne unalmas közjáték vagy felesleges rész, végig dolgozik a rekeszizmunk. Summa summarum, ez a folytatás is garantált szórakozást jelent; egyebek mellett pedig baromira kíváncsi vagyok a sorozat harmadik és a negyedik részre is…

értékelés: 9/10

eyescream