Oldalunk Kínzások és kivégzések-rovatából már megismerhettetek néhányat az emberiség legkegyetlenebb vívmányai közül, amik arra hivatottak, hogy minél több fájdalmat és szenvedést okozzanak a szerencsétlenebb sorsú delikvenseknek. Azonban, ahogyan a közismert mondás is tartja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ennek megfelelően pedig a történelem során számos bizarrabbnál bizarrabb gyógymóddal rukkoltak elő az adott kor orvosai, amelyeknek alkalmazása sokszor nagyobb kárt idézett elő, mint hasznot. 

Rovatunk mai epizódjában éppen ezért szeretnék veletek néhány ilyen érdekes, meghökkentő praktikát megismertetni.

10. Üvegbe zárt bélgázok

A középkori Nyugat-Európa medikusai rengeteg különös gyógymódot agyaltak ki, ezek közül az egyik leginkább tragikomikusnak mondható a szellentés-terápia. Az akkori orvosok egy része a tüzet tűzzel oltani-elv alapján gondolkodott, a pestist pedig jópáran különféle gonosz gázok hatásának tudták be, így szinte tálcán kínálta magát a lehetőség, hogy a sátáni gőzöknek visszavágjanak. Mi mással tették volna ezt, mint szellentéssel, így a javaslat szerint ezeket a gázokat kis üvegpalackokba zárták, és amennyiben egy beteg ember közelébe kerültek, jókorát szippantottak a tartályokból.

9. Rotációs terápia

Kevesen tudják, hogy Charles Darwin nagyapja, Erasmus Darwin egy érdekes gyógymódot dolgozott ki. A terápia lényege, hogy az adott pszichés zavarral küzdő pácienst egy székbe kötözve egy szerkezet segítségével percenként akár százszoros fordulatszámon kezdték pörgetni. A kínzással felérő kezelés természetesen nem hozott túl sok javulást, ellenben olyan kellemetlenségeket okozott, mint hányás, szédülés, vagy inkontinencia. Az alvászavarok csökkentése ezzel a módszerrel inkább hasonlított kínzásra, mintsem kezelésre, hatástalansága miatt egy idő után felhagytak alkalmazásával.

8. Fogyasztótabletták

Az alakformálás különféle módjai évezredek óta foglalkoztatták a szebbik nemet, azonban a hölgyek nem mindig rendelkeztek olyan kifinomult repertoárral, mint manapság. A napjainkban rengeteg vitát és vadhajtást generáló jelenség régebben is sok esetben átesett a ló túlsó oldalára, de nem kell évszázadokig visszatekintenünk az időben, hogy ilyen dolgokról olvashassunk. Az 1950-es ’60-as évek amfetaminnal telepumpált fogyasztótablettái nem egy esetben okoztak lázat, vakságot, szülési komplikációkat, vagy halált, azonban létezett egy még bizarrabb pirula, amit a ’20-as ’30-as évek hölgyei próbálhattak ki. Bár sokan városi legendának tartják, napjainkban mégis egyre több a bizonyíték arra, hogy léteztek olyan kapszulák, amik galandférgeket és azok petéit tartalmazták, így ezek elfogyasztása esetén a fogyás garantált volt.

7.  Érvágás

A már fent említett középkori nyugat-európai orvoslás tanainak alapja a humorálpatológia, vagyis a nedvtan volt. Eszerint az elmélet szerint testünk problémáit négy elem: a vér, a nyálka, az epe és a fekete epe arányának felborulása okozza. Logikus lépésnek tűnt tehát, hogy bizonyos problémáknál az egyensúlyt azáltal próbálták helyreállítani, hogy elvezetik a felgyülemlett felesleget, ezt pedig legjobban bizonyos erek felvágásával tudták elérni. Az eljárás sok esetben végződött halállal, értelemszerű módon a vérveszteség miatt, ennek ellenére a gyógyászatban külön pozíciót töltöttek be a minutoresek, vagyis az érvágók.

 

6. Nyelvkivágás

A nyelvkivágás szó hallatán azt hiszem, mindenkinek a jól ismert büntetési forma ugrik be, amit évezredeken keresztül alkalmaztak elrettentés, vagy megfélemlítés céljából. Kevesen gondolnánk azonban, hogy hasonló módszert gyógyászati célból is bevetettek, bár korántsem olyan keretek közt, mint napjainkban, amikor például szájüregi daganatok esetében műtét során távolítanak el darabokat a nyelvből. A XVIII-XIX. században ugyanis egyes helyeken a dadogást akarták orvosolni azáltal, hogy jókora darabokat metszettek ki a szerencsétlen páciens nyelvéből, a művelet pedig amellett, hogy sikertelen eredménnyel és óriási fájdalommal járt, néhol halált okozott a hatalmas vérveszteség miatt.

5. Fizikai erőszak, mint terápia

Sokat olvashatunk arról, hogy némely gyógymód mennyi szenvedést okozott a betegeknek, azonban előfordult, hogy a régmúlt “pszichiáterei” nem vesződtek ilyen furmányos szerkezetek feltalálásával, inkább az egyszerűséghez ragaszkodva szimplán igyekezték minél jobban meggyengíteni a pszichés zavarokkal küzdőket. Itt szinte bármilyen módszer megengedett volt, így az 1600-as, 1700-as évek Nyugat-Európájában nem volt ritka a tüzes vassal égetés, módszeres verés, fojtogatás, vízbemerítés.

4. Lázterápiával a pszichózis ellen

1927-ben Julius Wagner-Jauregg Nobel díjat kapott eljárásáért, amiben maláriával fertőzött meg egy szifiliszes beteget, hogy a hosszan tartó magas láz segítségével kúrálja őket. Ezen felbuzdulva, rengeteg orvos döntött úgy, hogy a maláriás gyógykezelést máshol is alkalmazni lehet, így különféle, pszichés zavarokkal küzdő betegeket fertőztek meg random módon, egészen addig, ameddig be nem tiltották a módszert a rengeteg haláleset miatt. A kísérletező kedvű doktorok azonban nem nyugodtak és kifejlesztették az úgynevezett láz kabint, ahol a testhőmérséklet megemelésével szerették volna kigyógyítani a pszichotikus állapotban lévő pácienseket, rengeteg szenvedést okozva ezzel szerencsétleneknek.

3. Inzulin-kóma és metrazol-kúra

Azt gondolnánk, hogy a kóma állapotát minden orvosi eljárás igyekszik megelőzni, azonban ez nem mindig volt így. A ’30-as, ’40es évek során bevett eljárás volt, hogy elmegyógyintézetek betegeinek halálos adag inzulint adtak be, akik ettől kómába estek, amiből 1-2 óra elteltével megpróbálták visszahozni őket. A harminc-negyven kezelésből álló sorozatot nem mindenki élte túl, gyógyászati hatása pedig nem volt. Emellett a metrazol-kúra alapja az a hajmeresztő elmélet volt, hogy az epilepszia és a skizofrénia kizárják egymást, így utóbbit úgy lehet gyógyítani, hogy előidézzük az előbbit. Így a szerencsétlen skizofréniában szenvedő betegeket mesterséges epilepsziás rohamokkal kínozták, amelyek sok esetben olyan hevesek voltak, hogy a rohamok során nem volt ritka a csigolyatörés sem. Bizonyos esetekben a két terápiát kombinálták.

2. Lobotómia

Az elmegyógyintézetek borzalmaiból már többet is bemutattunk ParaHelyek-rovatunk némely részeiben, ez az eljárás pedig talán többeknek is lehet ismerős, hiszen a horror-szcénában is többször visszatérő elemként is találkozhatunk vele. Az Egas Moniz által szabadalmaztatott módszer rendkívül egyszerű elméletre alapszik: a főemlősök eltompulnak, ha a homloklebenyt elválasztják az agy többi részétől. Ezen felbuzdulva az agysebész úgy gondolta, néhány mozdulat segítségével meg lehet regulázni bármilyen, rohamokkal küzdő beteget, sőt, szinte akármilyen pszichés problémára gyógyír lehet, a szorongástól a skizofréniáig. Mindehez nem volt másra szükség, mint egy jégcsákányra, amivel azt a szem egyik sarkába bevezetve szétroncsolták a homloklebenyt az agy további részeivel összekötő rostokat, innentől kezdve pedig minden gond elszállt, hiszen a szerencsétlen beteg teljesen leépült és elbutult. 1955-ig az USA területén megközelítőleg ötvenezer műtétet végeztek el, az eljárás egyik leglelkesebb híve Walter Freeman volt, aki az országot bejárva mutatta be a műtéteket, egymaga több mint ötezer ember életét tönkretéve.

1. Elektrosokk

A lobotómia mellett az elektrosokk a másik módszer, ami szinte mindenki ismerhet, ha máshonnan nem, a filmekből. A módszert egy erős szadista késztetésekkel küzdő olasz szakember, Ugo Cerletti fejlesztette ki, és szabadalmaztatta. A horrorisztikus és borzalmas állatkísérletek után Ugo úgy érezte, ideje átnyergelni az emberekre, erre pedig a legjobb alany egy csavargó volt, akin kényszerre próbálták ki a remek gyógymódot, a próbálkozást siker koronázta, hiszen az eredmény egy epilepsziás roham lett.

A ’40-es évekre bevetté vált a halmozott elektrosokk alkalmazása, a heteken át tartó sorozatos sokkolás rengeteg zombi-szerű embert termelt ki, akik leépültek, memóriájuk törlődött, gyakran pedig székletüket és vizeletüket sem tudták tartani. A 3-400 voltos feszültség elképesztő erővel sújtott le a betegre, nem voltak ritkák a súlyos sérülések, mint a csonttörések, gerinctörés, izomszakadás, a fogak néha kitörtek, de sokszor a kezelés halállal végződött. Az elektrosokk-terápia az évtizedek során sokat mérséklődött és sok változtatáson ment át, és meglepő módon -bár szélsőséges esetekben, igen ritkán – alkalmazzák ma is.

(Absvrd)