Az emberek fantáziáját már a kezdetektől borzolja egy esetleges világvége, az emberi faj kipusztulásának mikéntje,a Gilgames eposzban valamint az Ószövetségben felbukkanó özönvíztől kezdve egészen napjaink apokalipszis jóslataiig, mint például az Y2K vagy a maja naptár 2012-es ciklusváltása. A második világháború borzalmai után azonban az emberek egy új katasztrófától kezdtek el félni: a nukleáris háborútól. Ez a félelem a filmművészetben is megjelent, a hidegháború alatt rengeteg alkotás született az atomrobbantások okozta szörnyetegekről, vagy az általuk okozott apokalipszisről. Az egyik legerőteljesebb mű a Barry Hines által írt Threads, mely szinte dokumentumfilmszerűen mutatja be, mi történne, ha atomtámadás érné Anglia egyik legnagyobb városát, Sheffield-et.

Ruth (Karen Meagher) és Reece boldogan tervezgetik házasságukat az angliai Sheffield-ben, a ködös Albion egyik legnagyobb városában, mely mindössze pár kilométerre van egy NATO bázistól, ami potenciális célpont egy esetleges háború esetén a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik a két ország között, így a szigetországban is nő a feszültség, mely igencsak megnehezíti a mindennapi életet, így a fiatal szerelmes párét is, kiknél hamarosan kiderül, hogy gyereket várnak.  A város biztonsági vezetése, Clive Sutton-nel ( Harry Beety) az élen már a legrosszabbra készül, a háború ellenes tüntetések száma is megnő, mikor az oroszok legcsapnak: 210 megatonnányi atomot dobnak le az Egyesült Királyságra, több millió ember halálát okozva ezzel egy pillanat alatt. A tűlélők, köztünk Ruth és családja, elszakadnak egymástól és napról napra kell átvészelniük a nukleáris csapások következményeit, köztük a sugárfertőzést, a járványokat, valamint a nukleáris telet, mely évitzedekre lakhatatlanná teszi a szigetországot…

A nukleáris háború réme sajnos mind a mai napig komoly veszélyt jelent az emberiség számára, így fontosak és időszerűek azon alkotások, melyek percről percre bemutatják, mi történne, ha a világ vezetői végül mégis megnyomnák azt a nagy piros gombot. Ezt a célt szolgálja a Threads is, melynek segítségével minden pillanatát átélhetjük ennek a katasztrófának. Az alkotás, mint egy természetfilm jeleníti meg a nukleáris robbantások hatását Anglián, mintha csak egy David Attenborough filmet néznék az elesett Sheffield-ről: narrálása szenvtelen , érzelemmentes és elidegenedett, mintha csak egyszerű tényeket mutatna be. Talán pont emiatt oly hatásos az alkotás, hisz ennek hatására még jobban elszörnyülködünk a történteken. A művet emellett számtalanszor megszakítják szintén nyers, rideg adatok a veszteségekről vagy éppen az atomrobbantás természeti következményeiről, még jobban sokkolva a nézőket. A film kapcsán rengetegen megemlítik, mennyire naturálisan mutatja be a szörnyűségeket, az égő holttestek, elszenesedett maradványok, vagy épp a sugárfertőzöttek fekélyei szinte minden percben az arcunkba nyomják, hogy mekkora szörnyeteggé képes válni az emberi faj, ha a fejlettségét a másik elnyomására használja. A legnagyobb érdeme az alkotásnak pont az, hogy az elejétől a végéig, minden pillanatát végigkövethetjük Anglia bukásának: az atomrobbantástól, a később kialakult anarchián, valamint nukleáris télen keresztül egészen 10-15 évvel későbbig, mikorra az emberek még mindig nem eszméltek fel teljesen a katasztrófából. Nagyszerű tálalásban mutatja be nekünk a mű az atombomba hatását mind magára a természetre, mind pedig a társadalomra.

Egyetlen hibája a műnek talán a túlzott vontatottsága, az első 40 percben, az atomrobbantásig, habár érezhetően fokozódik a feszültség mindegyik szereplő életében, ahogy érzik, hogy bármelyik percben lecsaphatnak rájuk, azonban oly sok minden nem történik hőseinkkel, így képes kissé unalomba fordulni a film. Mindez azonban felgyorsul az első robbanások után, mely után az alkotás elsöprő erővel bizonyítja be, hogy a nukleáris háborúnak, és alapvetően egy háborúnak győztese nem lehet, csak vesztese.

A katasztrófa precíz leírását talán mi sem bizonyíthatja jobban, hogy a rendező, Mick Jackson a film elkészítése előtt szinte végigutazta az egész szigetországot, hogy konzultáljon tudósokkal, orvosokkal, katonai szakértőkkel. Összességében, a Threads egy mindent elsöprő, súlyos és mélyen elgondolkodtató mű, melyet véleményem szerint minden embernek meg kéne néznie, hogy elszörnyülködjön és megértse, egy ilyen háborút nem lehet megnyerni.

Értékelés: 8/10

Kele-man