Park Chan-Wook neve már ismerős volt számomra az érdekes című és kellemes tartalmú Cyborg vagyok, amúgy minden oké! című filmből. A Szomjúság egy frissebb mozija az úrnak, vámpíros témája nagyon meglepett, de azonnali késztetést keltett a megtekintésére. A forgatókönyvet Émile Zola Thérèse Raquin című regénye inspirálta, de nem hinném, hogy vérszívók szerepeltek volna a könyvben. Bár a horror téma adott, és jó pár gyilok és vérözön színezi a képkockákat, inkább egy hosszú, elnyújtott lélektani drámának lehetünk tanúi.

Nem szeretném a két óra minden részletét leírni nektek, csak nagy vonalakban vázolom a történetet. Főhősünk egy elhivatott pap, aki egy kórházban nyújt vigaszt a betegeknek. A sok halál és fájdalom azonban arra készteti, hogy részt vegyen egy gyógyszerkísérletben a halálos Emmanuel-vírus oltóanyagáért. A betegség kifakadó, teljes testet beborító hólyagokkal és vérhányással jár, még senki nem élte túl. Hosszas szenvedés után tiszteletesünk is elhuny, azonban az újraélesztés közben kapott vér (és az imái ereje?) feltámasztja. Sebeiből gyógyuló, bepólyált szentként kezdik tisztelni, szabályos hisztéria alakul ki körülötte. Ő azonban egyre érzékenyebb lesz a vérszagra, a napfénytől újra felhólyagosodik a bőre és az érzékei is kifinomodnak. Mikor visszatér munkahelyére, a kórházba, már nem kell sokat várnunk, hogy engedjen az ösztöneinek…

A végzetes, számára tiltott szerelem is rátalál egy házasságában szenvedő lány képében. Kétségbeesett szomjazása a test gyönyöreire végül győzedelmeskedik felette, és ha apránként is, de vele együtt merülünk nyakig a bűnben. A boldog idők azonban véget érnek, mikor végre leszámolnak a férjjel. Lidérces hallucinációk kínozzák őket még szex közben is, a lelkiismeretük és a lebénult anyós fenyegető tekintete elől nem bírnak elbújni. Egy veszekedés közben szerelmét is megfojtja, de aztán kétségbeesetten segíti át a vámpírlétbe. Amikor kiderül, hogy szörnyeteget teremtett, végzetes és kegyetlen döntésre szánja el magát… Meghatódunk, pedig hősünk megszegett minden ember számára szent törvényt élete utolsó hónapjaiban.

A 134 perc felénél úgy éreztem, hogy nem mondhat már többet ez a film, a cselekmény is lezárulni látszódott. Majd mégis feltámadt hamvaiból (szó szerint…) és új mondanivalóval telt meg. Szerintem ez a tagoltság és a történetmesélés ráérős tempója jól szimbolizálja, hogy mit élhet át egy öröklétre kárhozott lény, akinek újra és újra át kell élnie egy bűnöktől terhes életet. A történet komplexitása és a technikai kivitelezése is kiemelkedő élmény volt. A szerelmi szál miatt sokszor az jutott eszembe közben, hogy ez a rendező lehető legfrappánsabb fricskája a Twilight sorozatnak. Őszintén szólva imádom a koreai filmeket és a horrort még jobban, de ez volt az első K-horrorom. A szuper és bizarr véres jelenetek és a hátborzongató drámaisága miatt 9/10- re értékelem, ilyennek képzelek el egy minőségi szórakozást nyújtó, maradandó értéket teremtő alkotást. Az a -1 pont a végeérhetetlennek tűnő, néhol üresjáratokkal terhelt játékidőnek szól.

értékelés: 9/10

DeerWoman