John Fallon rendező neve teljesen ismeretlen volt számomra, a hozzá köthető művek közül nemhogy egyiket sem láttam, de azokról még hírből sem hallottam. A The Shelter című 2015-ös alkotására egy random filmkeresgélés során találtam, az érdekesnek tűnő történet és előzetes után úgy gondoltam, teszek egy próbát a filmmel. 

Történetünk hőse egy Thomas névre hallgató férfi, aki jelenleg hajléktalanként tengeti hétköznapjait. Thomas sorsa azonban nemrégiben vett csak ilyen drámai fordulatot, hiszen ezt megelőzően ideálisnak mondható életet élt, amit egy csapásra megváltoztatott egy elhibázott döntés. Főszereplőnk ugyanis nem éppen etikus módon viszonyba keveredett egy másik nővel, miközben párja tőle várt gyereket, ezt az incidenst pedig a nő nem tudta feldolgozni, így öngyilkos lett. Thomas ezzel a lelki teherrel gyakorlatilag vegetálva, érzelmileg kiüresedve él napról napra, míg egy éjszaka szállást keresve egy különös házba téved. A látszólag elhagyatott otthon kezdetben kiváló választásnak tűnik, azonban egy idő elteltével Thomas gyanítani kezdi, hogy valami nagyon nincs rendjén..

A The Shelter mindenképpen érdekes koncepcióval dolgozik: hétköznapi morális kérdéseket közelít meg a vallás, hit, és egyéb hasonló tényezők szemszögéből, garantálva ezzel egy elgondolkodtató másfél órás játékidőt. A szürreális képi világ telis-tele van különféle szimbólumrendszerekkel, amelyek között találhatunk kifejezetten ügyesen, egyedi módon megjelenített elemeket is. Bár a rendező néhol egyértelműen vallási kellékeket használ fel a mondandó közvetítéséhez, bátran tudnám azoknak is ajánlani, akik más jellegű nézetekkel rendelkeznek, hiszen a film célja nem a hittérítés, vagy a néző világképének átformálása.

A lelkiismeret, megbocsátás (akár önmagunknak, akár másnak), megbánás, vagy épp az ok-okozat rendszere a tettek súlyának tükrében ugyanis nem csupán a vallásos, vagy hívő emberek számára bírhatnak komoly jelentéstudattal, ezt pedig a rendező úgy gondolom, pontosan tudta. A láthatóan alacsony költségvetés nem ment a minőség rovására szerencsére, a színészi játék a mellékszereplők esetében néhol döcögőssé válik, de nem ront az összképen.

Bár biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek fogja elnyerni a tetszését a film, annak tartalma, mondanivalója, vagy ábrázolásmódja miatt, ennek ellenére bátran ajánlanám megtekintésre. A The Shelter mindenképp megosztó darabnak számít a műfajon belül, de számomra kifejezetten pozitív élményt nyújtott.

Értékelés: 7.5/10

(Absvrd)