A nácik szokása volt, hogy régebben bizonyos tavakból (Zombie Lake, 1981) vagy tengerből (Shock Waves, 1977) bukkantak elő, de akadt, hogy éppen szörfölve uralták a poszt-apokaliptikus világot (Surf Nazis Must Die, 1986). Későbbiekben északon ásták elő magukat, a norvég hó alól (Dead Snow, 2008), nemrég pedig a lakatlannak hitt Holdról derült ki, hogy ott építették fel titokban a bázisukat (Iron Sky, 2012). Ilyen kreatív képzelőerővel vajon miért ne hinnénk el, hogy egy csapat kretén katona egy balul elsült ausztrál időutazás keretében a jövőben irdatlan náci óriáspókokkal fut össze?! Következzék tehát a Helloween Night Fest számomra egyik legmaradandóbb alkotása, persze csakis az elpusztult agysejtek számát figyelembe véve, muhaha!

Egy baromira klassz animált főcímmel nyit a film – amiből nagy vonalakból megtudhatjuk, hogy mire kell számítani pl. infantilisen kinéző, hátukon horogkeresztet viselő pókokra -,majd narrátorunk megosztja velünk, hogy a II. világháborúban egy osztagnyi amerikai katonák azért küldtek a messzi Ausztrália hegyes vidékére, hogy begyűjtsenek bizonyos pumákat. Ennél szarabb indokot azt hiszem, ki sem lehetne találni…

Filmünk első fele maga a nagybetűs katasztrófa, ugyanis azon kívül semmiről nem szól az égadta egy világon, hogy unalmasabbnál-unalmasabb, klisékben dúskáló párbeszédekben igyekszik bemutatni az osztag folyamatosan egymást cseszegető, maximálisan sablonos tagjait. Van itt bármire kész, faszagyerek kaliberű amerikai (Updike), vagány dumájú digó srác (Barelli), lúzer kis szemüveges zsidó arc (Ishbak), háttérben megbúvó, folyamatosan szivarozgató őrmester (Weaver), valamint egy jópofa, színészből lett parancsnok (O’Brian) – talán ez utóbbival lehetne némiképpen azonosulni, de még így is hányinger az egész bagázs.

Szóval ezen öttagú csapat béna és fárasztó szájkaratéjával megy el a film első fele, és szinte már alig várjuk, hogy az egyik este végre beindítsák a „pumákat idecsalogató gépet”. Természetesen az egésznek semmi köze nincs az elkóborolt vadállatokhoz, helyette Weaver őrmester titkos küldetésére derül fény: időgépük segítségével kell begyűjteniük a környéken lezuhant ufót, nehogy a nácik megkaparinthassák a jelenben. A múltba érkezve egy, kerek öt percig zajló, baromira idegesítő szúnyoginvázióban Ishbak halálos sebet kap, de Weaver és Updike magukhoz ragadják a hatalmat, és rohadtul nem engedik vissza őket a jelenbe (hátha ott meg tudnák gyógyítani), sőt ez utóbbi még az olasz bajtársát is kinyírja sunyiba. Az ominózus földönkívüli űrhajót a közelben található misztikusnak tűnő kőoszlopok segítségével beindítják, arra azonban senki nem számít, hogy az őrmester valójában a nácikkal van, és jól elhúz az ufóval.

Miután valamennyire sikerül megreparálni a renegát őrmester által szétvert időgépet, visszamennek a jelenben, legalábbis így hiszik. Valójában azonban 300 évet ugranak előre a jövőbe, így eléggé elcsodálkoznak, amikor Weaver egy óriási robot pókká (!) alakulva támadja meg őket. Updike az első szóra átáll a nácikhoz, Weaver őt is azonnal nyolclábú fémmonstrummá változtatja, majd hirtelen ötlettől vezérelve elkezdi robot pókként megánuszolni O’Brian-t, mert róla meg menet közben kiderül, hogy zsidó. (Ennél a résznél majdnem agyvérzést kaptam.) Egyszer csak feltűnik a színen a halottnak hitt – valójában csak csúnyán megsebesült – Barelli, és gyorsan kicsinálnak két pókot, majd az ellenséges bázis felé veszik útjukat, ahol éppen azt tervezik, hogy náci ufókon száguldozva meghódítják az egész galaxist… és itt hirtelen vége a filmnek, WTF?! Én meg csak lestem, hogy mi van, ez most egy hülye vicc?! NEEEM, ugyanis ezek az állatok kapásból két részesre tervezték ezt a szart. Ilyen nincs…

Mint említettem volt a film nagyjából első kétharmada annyira rossz és unalmas low-budget jelenetek halmaza, hogy arra egészen egyszerűen nincsenek szavak. Én is csak azért maradtam ébren a vetítés alatt, mert baromira kíváncsi voltam, hogy mikor kerülnek már végre át a nyomorult jövőbe. Múltbeli részek szintén idegesítően semmitmondóra sikerültek – egy darab nettó CGI-ősemlőssel meg a már felvázolt irritálóan odapacsmagolt szúnyograjjal egyetemben -, könyörgöm, legalább a tájat hekkelték volna kicsit meg, hogy ne ugyanaz legyen, mint a jelenben. Amikor az utolsó tíz percben (!) átszenvednek végre a jövőbe, akkor meg átestek a ló túlsó oldalára, ugyanis annyit mindent bele akartak zsúfolni a finishbe, hogy az már egy borzalmas CGI-kavalkáddá változik. Ja, és hogy náci óriás robot pókok ánuszolnak meg embereket – erre egész egyszerűen nincs szó… Folyt.köv.

Értékelés: 4/10

eyescream