Itt most rögtön két műről is beszélni szeretnék, hiszen a Terraformars OVA és a Terraformars című sorozatról nagyon nincs értelme egymástól függetlenül értekezni. Ennek oka az, hogy az OVA valójában előzményeket mesél el az első évadra vonatkozóan.

2600 környékén járunk, amikor is a Föld túlságosan túlnépesedett, ezért egy program keretében két olyan fajt küldenek fel a Marsra, mely segít, hogy lakhatóvá váljon (innen a név: terraformars), mivel megfelelően rezisztensek a környezeti változásokra. Mivel a csótány bizonyul a leginkább ellenálló állatnak, így egy nagy adagot fel is lőnek, hogy nem sokkal később csatlakozzanak hozzájuk, és elindítsák a kolonizációt.

A BUGS 1, illetve a BUGS 2 csapatok felszámolásáról szól a bevezető két rész, melyre a sorozat legelején utalnak is. Nem kell sokat gondolkodnunk rajta, hogy mi lesz a legnagyobb probléma: a gyors mutáció és a kozmikus sugárzásnak köszönhető hihetetlenül gyors adaptáció következtében a csótányok hatalmas lényekké alakulnak, amelyek meglehetősen agresszív módon próbálják megvédeni új élőhelyüket az emberektől, hiszen nemes egyszerűséggel kinyírják őket. Az igencsak meggyőző történet és erős gore hatások következtében úgy döntöttem, hogy a Terraformars nézésre alkalmas, tehát ugorjunk is át az első évadra.

Terraformars (TV) (2014)

20 évvel később járunk, amikor a Földön egy gyógyíthatatlan vírus szedi áldozatait. Ezért megkeresik a legalkalmasabbakat arra, hogy alá vessék őket a BUGS programnak. A gene splicing nem újdonság ebben az időszakban, hiszen így indulhatott el már az első különítmény is, hogy elintézzék a csótányból kifejlődött lényeket. A technika lényege, hogy különböző állatok-növények tulajdonságait ötvözik az emberével, úgy, hogy a megfelelő géneket beleillesztik a humán genomba. Így stressz hatására ezek aktiválódhatnak, és különböző erőkkel fognak rendelkezni a kezelt alanyok. Például a szöcskék erős ugrólábaival, vagy a hangyák hatalmas erejével, de bizonyos pókfajták gyorsaságát is felvehetik. Azonban nem mindig van arra idő, hogy ezek gyorsan kifejeződjenek, így egy szérumot hordanak maguknál, amely rapid expressziót és szintézist tesz lehetővé, így gyakorlatilag pillanatok alatt át tudnak változni, hogy kiírtság a fenyegetést.

Shōkichi Komachi ebben a betegségben vesztette el az egyik legjobb barátját, így kapva kap az alkalmon, hogy részt vegyen az expedíción és felszámolhassák a halálos kórt, és valószínűsíthető eredetüket, a terraformart. Ő egyébként is már átesett egy ilyen műtéten, így nagyobb nyugalommal fekszik a kés alá, hogy újabb tulajdonságokkal, képességekkel gazdagodjon. A legénység gyorsan felkészül a kilövésre, hiszen nincsen sok idejük, legtöbbjük rokonát érinti a szörnyű vírusfertőzés. Néhány veterán is velük tart, hogy segítsenek nekik a csótányok megfékezésében.

Az újoncok tapasztalatlanok, így hamar hullani kezdenek, ami elég pörgős cselekménysort eredményezne az animében. Azonban nagyon sok kitekintést és magyarázatot hallunk a történet alatt, amely néha kicsit idegesítővé válik, bár bevallom, hogy érdekesek a különböző állatok, főleg rovarok képességeinek a bemutatásai. Így érteni fogjuk azt is, hogy ki mit miért lesz képes megtenni, de ez nem jelenti azt, hogy a következő pillanatban nem fog holtan összerogyni, különböző végtagok, vagy épp fej nélkül, netán széjjeltépve. Bár a favorit minden esetben a dekapitáció lesz, gondolom praktikussági okokból. Hiszen a csótányok nagyon gyorsan szaporodnak, amely viszont azt eredményezi, hogy a tanulási folyamatok is virtuálisan lerövidülnek. Emiatt nem lesz egyszerű dolguk még a veteránnak számító katonáknak sem.

A különböző ízeltlábúak képességei igazán izgalmassá teszik a Terraformarst, nem megfeledkezve arról, hogy a gene splicing nem feltétlenül áll meg egyetlen egyednél, így a kombinációk elég durvák tudnak lenni. Ráadásul a szérum adagolásával meg lehet azt is csinálni, hogy egy katona ideiglenesen teljesen felvegyen egy állati alakot. Akkor van gond csupán, ha elfogy az anyag hatása, vagy elszámítja magát a használó.

A terraformar teljesen hidegfejű faj, így gondolkodás nélkül ölnek meg mindenkit, akit megpillantanak. A csótányokat képzeljük el emberi méretre kivetítve, így erejük is pontosan akkorára fog fokozódni, ami eléggé riasztó. Természetesen egy gore horrorról van szó, így a vér fröcsögni fog folyamatosan, a harcok állandósulnak és a helyzet egyre kilátástalanabbá válik, míg rájönnek, hogy hogyan tudnak alkalmazkodni a problémához. A zöldfülűeknek fel kell nőniük a feladathoz, ugyanis nincsenek másodperceik sem, hogy rossz döntést hozhassanak meg, majd kijavítsák azokat. Itt, aki téved, az halott, és csak egy fejetlen, szétmarcangolt test marad belőle.

Tényleg fantasztikus a látványvilága, a biológiai ismertetők is egy idő után izgalmasan érdekessé válnak, bár kissé zavaró a gyakoriságuk a csata közepén. A feszültség nem csak amiatt lesz bennünk, hogy a legénység jó részének a múltjába is betekintést nyerünk, majd nagy részük borzalmas halált is hal, hanem amiatt is, hogy egy idő után rájövünk, hogy mindenkinek más utasítása, célja van a bolygón. Hiszen a csapat nemzetközi, így afféle versengés is megindul a vakcina után.

Hiroshi Hamasaki (Orange, Steins;Gate) rendezte ezt a gore elemekkel teletűzdelt sci-fit, a karakterdizájn sajátossága pedig Masanori Shino és Satoshi Kimura (Black Lagoon, Kurozuka) érdeme. Shusei Murai megfelelően para hangulatot teremt az animének, ami tökéletesen illik a témához. A kissé heroikus hangvételű kezdő taktusokat a TERRASPEX AMAZING BREAK című száma adja, a záróakkordok pedig a Lightning the World.

Vegyes érzelmeim vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyire és hogyan merjem ezt a sorozatot ajánlani. Tény, hogy megvan a maga varázsa, tény az is, hogy a gore eléggé kielégítőnek bizonyul, a sztori sem unalmas, viszont nagyon el vannak húzva a csaták. Első körben azt mondanám, hogy érdemes vele próbát tenni, de számomra az idő kissé lapossá tette a történetet.

Értékelés: 7/10

Smaragd Sárkány