Gondoljatok csak bele, hogy mi lenne, hogy ha a mindenki által ismert, és szeretett mesékről lehántanánk a Disney és társai által évtizedek alatt ráaggatott édes, szirupos cukormázat?! Talán sokkal profánabbá és ezáltal életszagúbbá válna, míg a varázslatos fordulatok, karakterek és események csodás kavalkádja egyáltalán nem lenne annyira kiszámítható, mindinkább durva, kegyetlen és sokkoló?! Ugye mennyivel jobban hangzik?!

A több mint két órás játékidő alatt három szomszédos királyságban játszódó történet elevenedik meg. Az elsőben a gyermeknemzési gondokkal küzdő uralkodó egy rejtélyes idegentől tippet kap, miszerint ha megöli a vízben lakozó sárkányt, és a szívét – egy szűzlány közbenjárásával elkészítve – megeteti a feleségével (Salma Hayek), egészséget utóduk születik. De, ahogy azt látni fogjuk, nem minden úgy alakul, ahogy megszoktuk…

A második történetben egy szexmániás királyt (Vincent Cassel) csábítanak el gyönyörű énekkel, a hang gazdája azonban egy vegyszerektől teljesen leamortizált kelmefestő hölgy, aki bármire képes, hogy újra fiatalos színben tűnjön fel az uralkodó előtt!

Harmadik epizódban az unatkozó király (Toby Jones) emberméretűvé növesztett bolhájával üti el az időt, mígnem az állat egyszer csak elhalálozik, és ezzel megpecsételi lánya sorsát.

Ez az olasz-francia-brit koprodukcióban készült, fantasy elemekkel átszőtt, néhol ugyan horrorisztikus, de leginkább mesei elemekre építő, barokkos szatíra olyan cinikus pofon ad a mostanában gomba módra szaporodó, élő-szereplős Grimm/Andersen feldolgozásoknak, amit már rég meg kellett volna kapniuk! A Matteo Garrone által levezényelt produkció veleje abból áll, hogy az unalomig ismételt varázslatos kliséket fogja közre olyan elemekkel, amik annyira borzalmasan életszerűek, hogy egy ilyen jellegű történetben aztán végképp nincs helyük. Az egyik percben történik valami meseszerű, aztán rá kapunk egy olyan groteszk és bizarr, már-már szürreálisan brutális fordulatot, hogy a fülünk is kettéáll! Ezek az előre nem megjósolható, szatirikus húzásai teszik olyan elragadóvá ezeket a végeredményben torz és kifordított meséket.

Csupán egyetlen – ám sajnos kardinális! – hibát tudnék felróni a produkcióval kapcsolatban, mégpedig, hogy a szörnyen lassú a tempója, és ez eléggé a fogyaszthatóság rovására megy. Három, egymást csak néhány laza ponton érintő történet (folyamatos ide-oda ugrálással) két órában elmesélve kissé vontatottnak és végeláthatatlannak tűnt – vagy lett volna több epizódja, vagy kurtább a játékidő. Ezen hibája ellenére is csak ajánlani tudom minden (szkeptikus) mese-fanatikusnak, haha!

 Értékelés: 7/10

eyescream