Annak idején még a volt barátnőm mutatta ezt a filmet, ami neki nagyon tetszett és ragaszkodott hozzá, hogy megnézzem. Én sem találtam rossznak, csak a befejezése nem tetszett, most pedig újranéztem, ugyanis benne van (kitűnő alakítást nyújtva) Hollywood egyik legígéretesebb ifjú színésznője, új kedvencem, az ausztrál Emily Browning. De az ő jelenléte mellett pozitívum még a sztori, hiszen a klasszikus kísértetház-história ezúttal a tengeren játszódik, egy majdnem fél évszázada eltűnt óceánjárón.

Az Arctic Warrior vontató legénysége (köztük a szebb napokat is látott Gabriel Byrne és két kórházsorozatos sztárocska) a legjobb roncsmentők hírében állnak. Egy hosszú munka után éppen ünnepelnek, mikor egy félszeg, kissé ügyefogyott fickó lép oda hozzájuk azzal, hogy hatalmas, elhagyott vízi járművet talált a nyílt tenger közepén. A nagy pénz reményében a csapat (kiegészülve a megbízóval) elindul, hogy megszerezzék maguknak a hajót, ám ott kiderül, hogy ez a legendás Antonia Graza, ami 1962-ben egyszerűen eltűnt és azóta senki sem akadt nyomára. Most viszont itt van, csak az övék és önnön értékes mivolta mellett mesés kincseket is rejt rakterében – ám súlyos árat kell fizetnie annak, aki szemet vet a szellemhajó aranyára! Vajon hányan osztozhatnak majd a végén az elképesztő jutalmon – ha egyáltalán kijutnak onnan?

Rögtön a főcím békés jelenete véres végkifejletbe fordul – már ekkor látszik, hogy borzongató pillanatokban nem lesz hiány. Ezután a kötelező „ismerjük meg a hősöket”-szekvencia következik, ami kicsit unalmas, majd jön a lényeg, a hajó. Ez a helyszín az igazán ijesztő, a rozsdás, szétesett fedélzet, a vízben úszó gépház, a sötét folyosók – nagyon eltalálták az egészet. Aztán elkezdenek hullani a legénység tagjai, megmagyarázhatatlan látomásokban részesülnek és fény derül a kincsre – meg az Antonia Graza utasainak borzalmas végzetére. Akad egy csavar is benne, ugyanis van valaki, aki nem az, aminek látszik és maga az úszó kísértetkastély sem véletlenül lett olyan, amilyen. A három fő figura (a nő, a kapitány és az elsőtiszt) mind próbákat kénytelenek kiállni, a többiek viszont szinte csak háttéralakok. Browning kisasszony szellemleányként kiemelkedik, különleges arca és sminkje egészen ijesztő jelenséggé teszi, valahol pedig kifejezetten aranyos – játéka is nagyon hiteles. A film egyik csúcsjelenete a visszaemlékezés arra, hogy pontosan mi is történt 40 évvel azelőtt; a másik pedig az utolsó rész, amikor a hajót látjuk. A halálok is egészen ötletesek és reálisak, bár nem egyszer a puska a falon-effektus lép életbe. Érdekesség, hogy a kapitány által elmesélt Mary Celeste nevű hajó sztorija igaz… Nekem egyedül a borzasztóan erőltetett vége az, ami ront az összképen, bár ezt meg lehet bocsátani elnézve a Ghost Ship készítési évét – akkor ugyanis nem volt még kötelező az utolsó „nagy csavar”. Összességében tetszett, véres, látványos, csavaros történettel, ha nem nézzük a lezárást, akkor igazán szórakoztató kísértetes horror.

értékelés: 8/10

tvshaman