Full Moon Studio. Kész csoda, hogy eddig még nem tettünk róluk különösebb említést az oldalon. A kilencvenes évek során ez a stúdió valósággal ontotta magából videóra a B-kategóriás horrorfilmeket, többek között olyan „klasszikusokat” köszönhetünk nekik, mint a több mint tíz részes Puppet Master, vagy a Subspecies román vámpírhorror-tetralógia. Mielőtt a gyilkos bábúk elnyújtott történetéből rendeznénk egy kis maratont, vessünk egy pillantást arra, mi is készült a rendszerváltás után szomszédainknál.

Az erdélyi hegyek között vámpírok ősi klánja uralkodik. A vámpírkirály, Vladislav nagyúr (a Phantasm filmek Magas Embere, Angus Schrimm) azonban köszönhetően egy mágikus ereklyének, a Vérkőnek, amely a szentek vérét bugyogja vég nélkül, békét fogadott az emberekkel szemben, ahogy számos társa, és fiatalabb fia, Stefan herceg is. Azonban az idősebbik fiú, Radu, akit egy boszorkány hozott a világra (és olyan szép, mint egy félig ember-félig denevér hibrid pár hónapos hullája gót sminkkel – megnézném vele milyen amerikai tinilány kavarna), nem hajlott a békére, így kitagadták. A film elejére Radu azonban kellőképp kiművelte magát Caesar életrajzából, hazatér, és a letört ujjaiból kikelt kis ördögökkel, a címszereplő „alfajokkal” megöli apját, és megszerzi a Vérkövet. Ezzel egy időben érkezik a közeli faluba három amerikai egyetemista csaj, akik a román folklóron végeznek kutatást, és ennek érdekében a Vladislav kastély környékét is át akarják kutatni. Természetesen felkeltik Radu érdeklődését, aki kis híján ki is szívná őket, ha nem lépne közbe öccse, Stefan, aki fiatal tudóspalántának adja ki magát, és nem mellesleg fülig belezúg a trió legnormálisabb tagjába, Michelebe. Radu azonban úgy dönt, leszámol öccsével is, ámokfutást végez a faluban, majd megharapja Michele barátnőit.

A Subspecies a Full Moon filmjeinek többségéhez hasonlóan tökéletes példánya a saját műfajának. Tipikusan B-kategóriás horror, középszerű főszereplőkkel, sablonos történettel, helyenként elég jó speciális effektekkel, és szerethető atmoszférával. Hogy mennyire ijesztő, az ízlés kérdése, én vámpíros filmeken már jó ideje képtelen vagyok akár csak kicsit is parázni, de a készítők megtették a tőlük telhetőt – Radu pofikája olyan gyönyörű, hogy egy nem feltétlenül horrorfilmes beállítottságú ember már attól is sikítófrászt kaphat, a tipikus éjjel becserkészős-vámpíros jelenetektől pedig végképp. Továbbá nagyon tetszett a hiteles környezet, a néhány magyar utalás, a vámpír mitológia módosítatlan feldolgozása (hol volt ekkor még a Cullen família…) és az a hamisítatlan low budget videotéka fíling, ami szinte áradt minden egyes képkockából. Ez a film az a típus, amiről első ránézésre tudja az ember, hogy mit fog nyújtani, és ha szereti azt, akkor nem fog csalódni. Esetleg elviseltem volna, ha a kis címszereplő dögöket gyakrabban szerepeltetik vagy ha a többi vámpír is olyan durván nézett volna ki, mint Radu, bár mivel ezt a költségvetés miatt valószínűleg nem tudták volna megvalósítani, az is elég lett volna, ha a fináléban Radu az öccsét is kinyírja, és megszerzi mind a három csajt. Ízlések és pofonok 🙂

értékelés: 7/10

Zoo_Lee