Eredetileg Twisted Souls néven kezdték el forgatni a horror-vígjátéknak beillő filmet, de mivel nem voltak elégedettek az elkészült anyaggal, rendezőt váltottak és néhány kibővített jelenettel toldották meg – na, nem mintha ezzel javítottak volna valamit is rajta, mert így is egy bőven csapnivaló, ostoba trash kerekedett, rengeteg mókás rémmel és gagyi szörnnyel.

Egy Billy nevű kisgyerek megszökik otthonról, mert nagy tervei vannak, és különben is a szülei elfelejtették megköszönteni a születésnapján, nemsokára pedig egy látszólag lakatlan kúriában találja magát. Miután bebizonyosodott, hogy ez mégsem az ő meglepetés-partija, megpróbál elmenekülni, de egy kék színű, kampó kezet viselő rém (most tessék figyelni: ő a varázsló humanoid macskája!!) élve elássa.

Nem sokkal később egy másik társaság érkezik a helyre, egy csapat önfeledt szórakozást kereső tinédzser. Alig kezdenek el bulizni, mikor egyikük észreveszi a polcon figyelő boszorkány-táblát, és pár pillanattal később már el is kezdenek játszani vele. Csakhogy a kúria pincéjében lévő öreg varázsló sem tétlenkedik, és az egyik csajt szörnnyé változtatja, majd pedig a többieket egymás után nyírja ki válogatott rémei segítségével, hogy a lelküket megszerezve felélessze régóta halott kedvesét.

Így leírva nem tűnik olyan borzasztónak, de ha egyszer belekezdtek, garantálom, hogy innotok kell (nem is keveset!), mire lassan elmegy ez a másfél óra. Borzasztóan tré a forgatókönyv (mi értelme van például a kisfiús szálnak az elején?!), emellett hitvány felnőtt-tini szereplők, béna jelenetek, és semmirekellő dialógusok jellemzik, de hogy valami pozitív tényezőt is említsek, a megelevenedő rémségek láttán például elégedetten csettintett a bennem lakozó trash-fanatikus, haha!

De komolyan, olyan szörnyek és rémek tűnnek fel csak úgy indokolatlanul a semmiből, hogy kezdem azt hinni, a forgatókönyv eleve nem is létezett. Az például micsoda, amikor a film zárójelenetében a csaj vagy tíz percig folyamatosan fut a zombik elől, jobbról-balra kerülgetve őket, ugyanolyan beállításokból; már-már elkapják, aztán hihetetlen módon mégis kiszabadul, kicsivel később megint reménytelen a helyzet, és újra elkapják, de csak megszökik stb.

Vagy ott a pince talapzatából feltámadó, jelenetüket végig fingó (!) múmiák kompániája, akiket borral simán hatástalanítanak hőseink, de akár az embert lufiként kiszippantó óriáspókká változó ferde szemű némbert vagy a vörösen izzó szemű, vámpírfogú kaszás lényt is említhetném.

Ennyi csodálatosan gagyi teremtményt sem láttam még egy filmbe zsúfolni, de talán nem is fogok. Talán ez az egyetlen mentség, amiért bárkinek is merem ajánlani ezt a messziről bűzlő foskupacot. Marhaságnak még csak-csak elmegy, de kicsit is komolyan venni szinte lehetetlen.

Értékelés: 4/10

eyescream