A héten ünnepelhette volna 165.-ik születésnapját Bram Stoker, ha lenne ember, aki ennyi ideig képes élni. Ha Ő maga nem is, egyik leghíresebb műve a Drakula még jóval többet is meg él majd. A dráma nem csak írott formában, hanem mozgóképként is nagy sikert aratott, utánozzák a mai napig is jóval többen, mint kellene, de a filmesek sokszor csak címként, pontosabban cimkeként használták e nevet, sokszor megvariálva egy másik szóval. Most elindult sorozatunk eme munkákat vesézi ki, íme az első Udo Kierrel.
Spermulitis bolygólyának ura, Big Mother (aki csak a narratívában jelenik meg, és így oszt parancsokat) nőket küld a földre, hogy szívják ki a spermát a férfiakból, ezzel tartva fenn saját létüket. Mintha csak vámpírok lennének, csak hát őket nem a vér vonzza. Maga Udo Kier egyfajta androgün, egy centis pénisszel, szintén e bolygón landol. Spermula, a nő a nők között, ő a vezér, kvázi a női Drakula Ő irányít, és a hímivarsejtek elszopásával élen jár a férfiak termékenytelenítésében (sic!). Csak sajnos ezek a lányok már nem csak a létfenntartás miatt szeretnek szívni, hanem bizony egy felsőbb érzésnek engedve pont, mint Drakula eltévelyednek.
Udo Kier látens transzvesztitaként villog, inkább hasonlít egy leszbikus nőre. Maga a film egy francia soft pornó, ami hivatalosan három féle verzióban létezik, az eredeti egyáltalán nem erről szól, csupán az angol szinkronban, az amerikai piacra vette a rendezője ilyen sci-fi vígjátékra.
Nehéz mit írni róla, hiszen kvázi behatolást nem mutat, horror egyáltalán nincs benne, és a verbális humor is inkább a „suck” szó permanens szinonimájában merül ki. Viszont ez a mű is bemutatja, hogy az alkotni akaró embereket mennyire másként inspirálta Stoker műve, a jövő héten átmegyünk Kelet-Ázsiába és meglátogatjuk Japulá-t!
Értékelés: 4/10
Miskei
Be the first to comment on "Spermula (1976)"