Aki odavan a Kék Lidércek c. klasszikus remekműért, annak garantálom, hogy ebben a Hungarovideó-gyöngyszemben sem fog csalódni! Bár jelen filmünk esetében lényegesen kevesebb a természetfölötti szereplők száma, viszont agyhorpasztó jelenetekben és életunt szinkronhangokban koránt sem fukarkodik! Jellegéből adódóan magányos estékre éppen úgy tökéletes választásnak bizonyul, mint randifilmnek vagy IHB-bulikra motiváció gyanánt!

A diáklányok oltári bulira készülnek egyikük bácsikájának erdei házában. Míg egyesek előtte kocsmába mennek alapozni (és ott basszák fel a HMCS-k agyát), másokat lerobbant járgányukból félnótás horgászok mentenek ki, de a lényeg, hogy már rögtön a megérkezés után láthatunk ráutalós szex-jeleneteket. (Csöcsöket már rögtön az ötödik percben, ezt nem említettem külön.) Alig kezdődik el a buli, máris megjelenik az erdő másik végéről a szomszéd nagykabátban, hogy kussoljanak, mert nem tud tőlük pihenni – na, ekkor kellett megállítanom a filmet, hogy durván  kiröhögjem magam!!

Közben az erdészház nyughatatlan tulaja, a régészprofesszor nagybácsi egy közeli barlangban rátalál egy világító majomkoponyára, amiből földöntúli erő száll belé, és szőrös monszterré változtatja. Ő lesz a címben is említett pokolfajzat, aki a film felétől elkezdi lehentelni az arra érdemes tini-társaságot. Közben pár szerencsétlen statiszta is előkerül, mint pl. erdei szomszéd, ex-barát, szökött fegyenc stb., de azon kívül, hogy pár értelmetlen mozzanatba próbálnak életet lehelni, nem sok vizet zavarnak.

A túlélők egy idő után kapcsolnak, és a pokolfajzat után erednek. Az említett barlangba aztán megtalálják barátaik halomra ölt holttestét. Egy koreográfiailag hibátlan harc során – melyet a folyton sikongató csaj és a profi fegyverkezelés tesz még maradandóbb élménnyé – legyőzik a lényt, és elfelejtik az egészet.

Kezdjük is mindjárt a remek szinkronnal, melynél fásultabbat, szürkébbet, életuntabbat talán még nem is hallottam horror-karrierem során, pedig aztán bőven néztem aljas dolgokat. Komolyan, mintha utcáról befogott idült, ötvenes alkeszek meg unatkozó prostik szólaltatnák meg az egyébként is kretén szereplőinket.

Sablonkarakterek közül a kurva-csaj viszi a pálmát: ha félóra alatt ötször nem veszi le a pólóját, hogy premier plánban megvillantsa a melleit, akkor egyszer sem! Meg van az aszexuálisnak tűnő horgász pacák, akit elvileg viccesnek szántak a halak iránti túlzott rajongásával, de gyakorlatilag végig baromi kínos a jelenléte.

Maga a szörny – mely bizonyos aspektusból a festett arcú Gene Simmons-ot idézi – csak szimplán bugyuta és röhejes, éppen ezért simán szeretni való jószág, és talán még egy kicsit drukkolunk is neki, hogy mielőbb végezzen ezekkel az idegesítő fiatalokkal.

Félelmetes, de szinte minden egyes jelenetébe simán bele lehet kötni, és nem kell hozzá agyoniskolázott filmesztétának lenni, csak szimpla nézőnek. Romantikus szeretkezés a jakuzziban, neccharisnyában?! Előbb kell odaadni a csaposnak a pénzt, minthogy sört rendelnénk?! Csajok sortban flangálnak, de a szomszédon mindig ott virít a sapka és a nagykabát?! Tovább nem is sorolom, de ilyen és ehhez hasonló kapitális baromságok várnak ránk.

Így a végén (rendkívül sok pozitívum után) ragadnám meg az alkalmat, hogy néhány szót ejtsek a cselekmény szempontjából totálisan mellőzhető szálról, a szökött fegyencről. Hihetetlen, ahogy a produkció majdnem negyedrészét teszi ki a róla szóló eseménysor – amikor tengerészgyalogosokkal (!) kerestetik, hát azon én majdnem besírtam! -, de végül az égvilágon semmi köze nem lesz az egész sztori végkimeneteléhez. Megszökik, égen-földön keresik, találkozik fiatalokkal meg a szörnnyel, szerencsésen túléli, majd mintha mi sem történt volna, odébbáll – teljesen irreleváns az egész!

Értékelés: 100/10

eyescream