Szinte aranykorukat élik ezekben a hetekben a különböző katasztrófafilmek, legyen szó akár egy szökőárról, egy aszteroidáról vagy stilszerűen egy vírusról, járványról. Valószínűleg a korábban elképzelhetetlennek tartott helyzetünkben szeretnénk már mindenre felkészülni és kicsit abba a szerepkörbe képzelni magunkat, amelyre korábban csak legyintettünk, hogy ócska fikció. A Salvation című sorozatban egy meteor jelentheti az apokalipszist, ám ahogyan a valóságban, úgy itt is igazából az ember jelenti magára a legnagyobb veszélyt, nem a természeti fenyegetés.

A Netflixen Megmentés címen futó, 2 évadot megélt sorozatban tehát az emberiségnek hat hónapja van kitalálni valamit a faj részét vagy egészét kiírtani képes meteor ellen. A fonalat a felfedezéskor vesszük fel, a két évad közel 30 része alatt pedig viszonylag lassan, megfontoltan közeledünk a dátumhoz.

Kezdeném a pozitívumokkal, mert sajnos ebben a témakörben tudok lényegesen kevesebb karaktert leütni. Az alapsztori magától értetődően nagyon érdekes, a sci-fi-fanokat rögtön a fotelbe ragasztja és ott is tartja. Ez önmagában elegendő talán, hogy végig a Salvationnel maradjunk, mert rendkívül kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi lesz bolygónk sorsa. Szintén pluszpont, hogy nem volt szánalmasan érzelgős és szentimentális, noha azért a téma adott volt ehhez. Az alapok mellé azonban a fűszerezés nagyon-nagyon felejthetővé tette a sorozatot, a végleges pontszám pedig emiatt nem is lehetett magas.

Igyekszem kihagyni a spoilereket a kritikámból, így csak felületesen taglalom, mi is zavart a legjobban a két évad során. Kezdjük a karakterekkel, akiket nem a színészi játékuk, hanem a megírt szerepeik miatt lehetetlen volt igazán megkedvelni. A Salvation legnagyobb hibája a romantikus szálak használata, amelyet sajnos még csak nem is annyira időhúzásnak szántak, mert sok időt nem vett el a játékidőből, de annál bicskanyitogatóbb volt.

Szó szerint az volt a helyzet, hogy ha a képernyőn láttál két azonos életkorú, ellentétes nemű embert, akkor tudtad, hogy előbb-utóbb ők összegabalyodnak és ebből konfliktus lesz. Megcsalások, hűtlenkedések sorozata, bármikor összefekszem azzal, aki éppen a legközelebb van. Rendkívül sokat ártott a sorozatnak, hogy mire megkedveltünk valakit, az már mással prezentálta a gyengeségét.

A sorozat emellett tele volt rendkívül fárasztó felütésekkel, legalább 30 megoldást hallhattunk az aszteroidra felrobbantására, amelyekből persze valami miatt nem lett semmi. De könyörgöm, majdnem 30 részig azt hallgatni, hogy “Most megvan a megoldás, megmenekült az emberiség! Ja, mégsem, ez nem működik…”, az borzalmasan fárasztó… Persze nem hiányzott az emberi gyarlóság állandó bemutatása, a teljes játékidő kb. 80%-át az tette ki, hogy az emberek egymással viaskodtak, az elnökök jöttek-mentek, a szereplők haltak, miegymás, a maradék 20%-ban volt csak aggódás a mindent elpusztító kő miatt. Az volt az érzésem, mint az általam rég elkaszált The Walking Dead esetében, hogy a minden más mellett a zombik csak szükségszerű háttérszereplők, itt is a meteor csak egy unalmas mellékszál volt, hogy kitöltse a két összeesküvés és külpolitikai viszály között eltelő időt.

Mindemellett a végjáték nézése közben az volt az érzésem, hogy odavágták a készítőknek, hogy srácok, most jön az utolsó rész, zárjátok le valahogy, mert cancelt kaptunk, de azért legyen egy kicsit misztikus, hátha mégsem. És emiatt kaptunk egy szánalmasan összecsapott, ide-oda kapkodó utolsó 45 percet, amelynek a vége még akár érdekes is lehetett volna, de ilyen előtörténettel ez nem működött egyáltalán.

Szintén rosszul értintett az egyik legnagyobb kihagyott ziccer, amelyet egy sci-fi elkövethet, vagyis hogy legalább kicsit foglalkozzunk a disztópikus világgal. Már maga a világvége kiderülése is nagyon erőltetett volt, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy a teljes sorozat 3 perc alatt lerendezte a Föld végnapjait és az emberek reakcióit.

A nem túlságosan szerethető karakterek, a rosszul megírt történet és a blőd lezárás mellett érthetetlen zenei betéteket kaptunk a dialógusok kellős közepén. Komolyan nem értem, mit szerettek volna a készítők az indokolatlanul felcsendülő nótákkal, de komikus volt hallgatni.

Összességében a Salvation izgalmasan indul, hogy aztán nagyon elcsesződjön a végére. Nem is véletlen, hogy a második évad borzalmas számokat hozott, ez pedig értelemszerűen együtt járt a kaszálással. Alapvetően végig lehet nézni, mert leköti az embert a Föld sorsa, de nem érdemes bármi nagyszabásút várni tőle.

Értékelés: 4/10

(Varin)