Az ezredforduló környékén a horrorfilm-készítés legizgalmasabb színhelye a Távol-Kelet volt. Több tucat igazán emlékezetes alkotás született a J-horror érában, de a hullám elindítója egyértelműen a Japánban készült Ringu (1998). A modern köntösbe csomagolt klasszikus kísértettörténet gyakorlatilag egy évtizedre befolyásolta a kortárs horrorfilmek irányvonalát, új értelmet adva a félelemkeltésnek. Természetesen ez a feltűnő siker nem kerülte el a hollywoodi stúdiótulajdonosok figyelmét, így pár év késéssel megkaptuk az elátkozott videókazetta történetének amerikai feldolgozását.

Általában a remake kifejezés után a horrorrajongók válogatott szitkozódásai következnek, de a Gore Verbinski által levezényelt A kör (The Ring, 2002) mai napig az egyik legerősebb amerikai újrafilm. Jómagam roppant nagy rajongója vagyok a J-horror alkotásoknak, de idővel eljutottam arra a pontra, hogy Verbinski filmjét félelmetesebbnek találom, mint az eredetit. Remekül átírt sztori, jó színészek, kitűnő atmoszféra, briliáns fényképezés, ez mind hozzájárult a XXI. század egyik legjobb horrorfilmjének átütő sikeréhez. Mivel a befektetés vaskosan megtérült (50 millió vs. 250 millió), így nem volt kérdéses a folytatás, valamint Hollywood ránk zúdította az összes valamire való J-horror amerikai változatát. A második részt hatalmas várakozás előzte meg a rajongók részéről, hiszen a direktori székbe Hideo Nakata (Ringu, Dark Water) került, aki többek között az eredeti japán film rendezője. Sajnos azonban a jól összerakott történet hiányzott a kritikai siker megismétléséhez, pedig ugyanazokkal az összetevőkkel operáltak az alkotók.

A 2005-ös A kör 2. (The Ring Two) szinte minden fronton elhasalt elődjével szemben, pedig próbálták igazán emlékezetes jelenetekkel megfejelni a korábbi epizód azóta ikonikussá vált ijesztgetéseit. Azonban ezen törekvéseket nem koronázta siker: fájó önismétlés lett belőlük, vagy inkább szemlesütős blődség. Aztán szépen lassan kifulladt a távol-keleti horrorfilmkészítés, a torture porn/trash vonal pedig már nem igazán érdekelt onnan. A J-horror korszak letűnte ez egyik legfőbb oka annak, hogy ennyi évet kellett várni a folytatásra. A több hónapja tologatott Körök (Rings) első bemutatója nagyjából meg is válaszolta azon irányú kérdésemet, hogy mennyire érdemes várni ezt a filmet. Túlzás lenne azt állítani, hogy fokozott elvárásaim lettek volna a sequel kapcsán, de a trailer még így is egy pofátlanul gagyi filmet vázolt fel. Ettől függetlenül örültem a sajtóvetítés lehetőségének, külön köszönet a UIP-Duna Film-nek a meghívásért! A korábbi pletykákkal ellentétben nem egy klasszikus előzménytörténettel van dolgunk, bár tulajdonképpen az. Ha egy mondattal kellene összefoglalnom ezt a 100 percet, azt mondanám, hogy sokkal kedvezőbb megvilágításba helyezte nálam Hideo Nakata folytatását. Az eredeti alapanyag hangulatát még csak nyomokban sem tudta elkapni, gyakorlatilag félelmetes jelenet nélkül fullad unalomba a játékidő.

A történet középpontjában Julia áll, aki önfeláldozóan megmenti egyetemista barátja életét, mivel Holt volt olyan okos, hogy csatlakozott a biológia tanár által vezetett spirituális projekthez. A projekt nem más, mint a Samara videó megnézése, majd új emberek keresése, akik megnézik a lemásolt videót, így menekítve meg a többieket. A lélek halhatatlanságát próbálná meg bizonyítani vele a tanár, de a nyilvánvaló matematikai problémát nem veszi figyelembe, miszerint, ha exponenciálisan növekszik a videót megnézők száma, akkor hamarosan kihal a campus. Persze a projekt az egyetem egy titkos emeletén zajlik, ahova egy külön kulccsal visz fel a lift. Nekem már ennyi is elég lett volna, pedig még csak a film felénél jártunk. Ekkor jött viszont a roppant meglepő újítás, miszerint Julia videója már nem másolható, sőt létrejött egy új videó a régin belül. Nem viccelek.

Ezután főszereplőnőnk megpróbálja a víziót követve felderíteni Samara múltját, de a sztori itt némileg ellent mond a korábbi folytatásban történteknek. A nagy megfejtést az alkotók átemelték a Supernatural sorozat kedvenc húzásából: a maradványokat pedig el kell égetni. Ebben a történetben azonban nincs happy end, de a film legalább hű maradt önmagához, hiszen a kezdő képsorokban látott repülőgépes jelenet pont akkora butaság, mind a befejezés. Nem véletlen, hogy a Paramount ennyi ideig tologatta a premiert, az egyetlen dolog amit nem értek, hogy mire költöttek el ezen a filmen 25 millió dollárt. Forgatókönyvre, rendezőre, színészekre biztosan nem, Samara is csak háromszor bukkan elő. Viszont van rengeteg CGI-légy valamint kabóca. Megint nem vicceltem. Nem igazán találtam semmilyen pozitívumot a Körök-ben, bár azért nézhetetlenséggel nem lehet vádolni, így néhány pontot tőlem is kap. Ettől függetlenül megtekintését kizárólag mazochista Kör-rajongóknak ajánlom, én szóltam előre.

értékelés: 3/10

afiaf