2004-ben Steve Niles megalkotta az öt részből álló Remains zombie képregénysorozatot, ami relatív kevés sikert hozott a házhoz a már akkor befutott Niles-nak. Hét évvel rá elkészült a filmes adaptáció is, televízióra, viszonylag kis költségvetésből. Zombik, kaszinóváros, túlélés…

Filmünk Reno-ban játszódik, ami akár Las Vegas rokonvárosának is mondható, ugyanannyira sivatagos, kaszinókban dúskáló kis porfészek. Az egyik szálló/játékbarlangban Tom és Tori esnek egymásnak egy raktárszobában, miután megbeszélték, mennyire is unják az életüket. Igen ám, de az aktus közben odakint az utcákon történik valami, ami leginkább egy irtózatos erős napkitörésnek tűnik, és mindenhol elmegy az áram. Órák múlva, mikor Tom és Tori kijutnak, már csak ők a normális túlélők, és Jensen, a szálloda lecsúszott, mindenhol feketelistás alkesz bűvésze. A város többi lakosa természetesen zombi lett, elárasztva az utcákat. Túlélőink bent rekednek a hotelben, ám lassan megérkezik a katonai egység felmentőserege. Ha egyáltalán tényleg békés szándékkal jönnek…

A Remains az égegyatta világon semmi különöset nem nyújt. Kis költségvetésből készült a film, és ez ez első fél órában igen jól lett álcázva. Még valammenyire sajátos hangulata is van a műnek, ez kétségtelen. Viszont akad egy-két dolog, ami nagyon bosszantó. Az egyik a számtalan kis apró mozzanat a filmben, melyekről érzi az ember, hogy vagy elszalasztott lehetőségek, vagy egyszerűen nem volt pénz/energia/szaktudás a rendes kivitelezésre. Kis jelenségek, melyeket nem tudok felsorolni, de egyszerűen érzi az ember, ott vannak. Talán a készítők túl nagy fába vágták a fejszéjüket, de így ezektől a középlangyos megoldásoktól lóg a levegőben a kész termék, és ez egy igen gonosz dolog a nézővel szemben: ugyanis elhiteti, hogy jó dolgok fognak történni, és újra meg újra rá kell jönnünk, hogy a film nem tudja túllépni a korlátait.

A másik dolog meg a koppintás. Szépen visszaköszönnek a ’79-es Dawn of the Dead képsorai, ahol a főhősök egy elszigetelt művilágban tengetik unalmasan mindennapjaikat (bevásárlóközpont – kaszinó). Ez még talán meg is bocsátható, talán, de az, hogy teljesen a szemünk elé kerülnek a Left 4 Dead játék ötletei…háát az már nem szép. Vagy ezt, vagy azt, de nem az a titkos recept egy jó sztorira, ha összeollózunk két teljesen különböző hangulat legjavát. Aki ismeri a játékot, sejtheti mire kell számítani: autóriasztó beindul, szűk utcákban történő harcok, über-zombie… Ja, ha már zombiknál tartunk, az külön érdekesség, hogy ugyanúgy kell nekik aludniuk, anyagcserével kapcsolatos feladatokat ellátniuk, mint az embereknek. Ennek nincs semmi befolyása vagy kihatása a filmre, csak úgy megemlítem. Még ami a legjobban tetszett, az az a jelent, amikor Tom és Tori benyitnak egy konferenciaterembe, és a sötétben csak hemzsegnek a zombik. De hamar rájöttem, hogy ugyanezt látni a Land of the Dead-ben is…

Biztos lesz, akinek tetszeni fog a film, és valószínűleg a legtöbb ember egyszer-megnézősnek fogja tartani, de zombirajongóknak ez csalódás. Szívesen látnék Left 4 Dead filmet, de akkor az legyen brutális, sötét, zsúfolt, pergős. Szívesen látnék még Dawn of the Dead-féle filmeket, de azok legyenek belassultak, melankólikusak, borongósak. A Remains sokat akart, kevés alapanyagból. És ezt még lopott ötletekre akarta ráhúzni…

értékelés: 4/10

levyathan