Épp ma sikerült végre-valahára elolvasnom Miskei karácsonyos cikkeit, és ezen felbuzdulva, plusz a nagy feltámadást megünnepelvén gondoltam, bedobok én is egy szép kövér mikulásosat a közösbe, ha már úgyis a napokban sikerült beszereznem a Rare Exports filmet, amit az azt megelőző két rövidfilm után igencsak kíváncsian vártam. Szóval mikulás átértelmezés finn módra, avagy a jó öreg Télapó és a véres valóság…

SPOILERozni fogok. Csak szólok.

Rare Exports Inc. (2003)

Az első elgondolás szerint a télapó egy igencsak veszélyes lappföldi állatfaj, ami több száz évig elél és vadászatára külön hagyományőrző vadásztársaság alapult annó 1793-ban, akik azóta is apáról fiúra örökítik télapóvadász-tudományukat. A zsákmányállatot azután fáradtságos munkával és intenzív tréninggel jó modorra és értelmes beszédre szoktatják, hogy világszerte gyerekek milliói lelhessék bennük örömüket. A kész termék ezután csomagolásra kerül, majdan útjára indítják a becses vásárlók felé.

Az alig nyolc perces rövidfilm a narráció által és a párbeszéd mellőzésével, na meg persze a csilingelő-szimfónikus aláfestő muzsikának köszönhetően igazán hangulatos, az ember szinte szomjazik a folytatásra.

Megtekintés ITT.

10/10

The Official Rare Exports Inc. Safety Instructions (2005)

A folytatás sem kevésbé hangulatos, ám itt már vérből és humorból sincs hiány. Ebben a tizenegy percben egy kiszabadult/megszökött télapó példány esetéből kiindulva ízelítőt kapunk a cég biztonsági instrukcióiból, illusztrációkkal ellátva. Megtudhatjuk, hogy a télapók agresszívan reagálnak többek között a zajra, a káromkodásra, az alkoholra és a cigaretta füstre, ellenben mézeskaláccsal bármikor lépre csalhatók, vagy legvégső esetben az önmagunk halottnak tettetése is hatásos lehet. Természetesen a selejtes termék nem kerülhet forgalomba, így a mindenki számára legbiztonságosabb megoldás kerül végül alkalmazásra.

Na itt kaptam VÉRszemet eredetileg; gondoltam ha ilyen sötét humorú és véres lesz az egész estés film is, akkor tuti bekerül a kedvenceim közé…

Megtekintés ITT.

10/10

Rare Exports: A Christmas Tale (2010)

Aztán végül nem az lett, amire vártam, de végeredményben így is tetszett. Az alaptörténeten és még néhány dolgon változtattak az eredeti rövidhez képest és nagy sajnálatomra úgy tűnik nem merték vagy nem akarták bevállalni a piros minősítést.

A sztori szerint amerikai kutatók kezdenek áskálódni a Korvatunturi hegyen, majd egytől-egyig nyomuk vész, ahogy ezzel egy időben a közeli település lakóinak éves megélhetését jelentő rénszarvas állomány élő példányainak száma is igencsak nulla közelire redukálódik. A vadászok másnap az egyik nem-túlzottan-szakszerű farkasveremben egy pucér öregember hulláját találják, és mikor már épp kezdenék ‘elaprózni a problémát’, kiderül, hogy a tata még igencsak él és egyike kutatóknak a hegyről. Ezalatt sorra tünedeznek el a városka kölykei, kivéve Pietari-t, az egyik vadász csemetéjét, akinek a háza előtt fogták be a csontsovány öreg fószert ádámkosztümben. Miután az agresszív nagyszakállút kellően gúsba tették, azon tanakodnak, vajh’ mit érhet egy hús-vér mikulás a kutatóbázis főnökének. Node a helyzet bonyolódik, mert zsákok, hősugárzók, radiátorok, hajszárítók és egyebek tűnnek el lépten-nyomon a városka házaiból, a helyi rend őre meg tehetetlenül áll az esetek előtt, ahogy az lenni szokott.

A vadászok közben úgy döntenek, hogy mindettől függetlenül az elhullott rénszarvasok miatt kiesett bevételüket mégiscsak pótolni óhajtják, de még a biznic nyélbe ütése előtt egy falka vérengző pucér télapó ront rájuk, akikről kiderül, hogy ők csak a télapó kicsi segítői (az öreghez képest ténylegesen azok is…). Ezalatt Pietari megtalálja az igazi Télapó fészkét, csupa-csupa bespájzolt gyerek-táppal, és egyből rá is jön, hogy igazán szar világ csak akkor köszönt rájuk, ha a monstre-vérapó kiolvad. Gyorsan ki is eszel egy tervet, szépen kiosztja a tennivalókat a felnőttek között, majd cselekszenek. Gondolom egyértelmű, hogy sikerrel járnak, ámde mi légyen a több tucat gazdátlanul maradt elffel? Valószínűleg már kitaláltátok; intenzív tréning és hosszú út egy faládában, hisz’ a következő karácsony mindjárt itt a nyakunkon…

Képileg abszolút rendben van a film, de semmi extra, ugyanez elmondható a vágásról, a rendezésről, meg a többiről is, a színészek is jól játszanak, minden fasza, de hiányzik az a plusz. Viszont a pucér öregemberek tényleg ijesztőek 😀

Mindent összevetve tetszett a film, bár őszintén megmondom; véresebbre, sötétebbre és humorosabbra számítottam az előzőek alapján, így kissé talán csalódás volt, de mindenesetre kikapcsolódásnak tökéletesen megfelelt. Az igazi mikulás története viszont igencsak bejött, ha ezzel a verzióval traktálnánk a gyerekeinket, biztos, hogy nem mernének rosszak lenni 😀 Ejj, ezek a finnek…

Értékelés: 8/10

[phobic23]