Ha egy eldugott kis falucskában sorra haláloznak el az emberek és ezzel egy időben sétáló hullák is megjelennek, nem nehéz logikailag megfejteni a rejtvényt: ZOMBIK! Erre a remek alapra építkezik a Hammer stúdió klasszikusa is, a Plague of the Zombies. Vajon az 1966-ban leforgatott film kiállta az idők próbáját, vagy ez is csak egy elfeledett alkotórésze marad a B-mozik végtelen piramisának?

1860 augusztusa. Egy békés falu békés lakóit tizedeli valami nyavalya. Olyannyira szokatlan a betegség ereje, hogy a helyi orvos, Thompson felismeri, hogy ő itt bizony eléggé tehetetlen, és külső segítséget hív régi barátja, Mr. Forbes személyében. A betegség után kutatva Forbes és Thompson kiásnak egy sírt, ami nagy meglepetésükre üres. Hát ez bizony nagyvárosi skálán is felettébb szokatlan – vonja le a konklúziót Forbes, valami itt nincs rendjén. Még elbénáznak egy ideig, majd összeáll a kép: halványkék akrillfestékes arccal róják a közeli bányát, mivel, mint kiderül, egy szupertitkos haitin tanult voodoo módszerrel termelik a bányához az olcsó munkaerőt. Még adót sem fizetnek utánuk. Förtelem! Thompson kedvese is zombifikálódik, rövid élőhalott karrierjének egy ásóval történő fejlevágás vet véget. Majd persze a maradék halottak is kimásznak a temetőből, és egekbe szökik a bánya termelési statisztikája… hacsak Forbes és Thompson nem vet véget az illegális foglalkoztatottságnak!

Mint a fentiekből is kiderül, a zombifikálódást a voodoo mágia okozza. Ez annyiból érdekes számunkra, hogy a voodoo vallásban a zombik szolgák, nem azonosak a mai értelemben vett hollywoodi klisével. Szóval itt ne várjunk agyzabálást.
Az alábbi jelenetek tartalmaznak akciót:
– zombi a tetőn, ledob egy nőt – ez egész jó.
– zombik a temetőben, kikelnek, támadnak egyet – ez egész jó, DE kiderül, hogy ez csak álom, szóval bukta.
– zombik a bányában lapátolnak, majd a sokadik fejbevágásuk után az egyikük támad. A többi lődörög és lángol, szóval ez is bukta.

A főszereplőben egy Poirot és Columbo veszhetett el, szépen rakja össze ezt a sötét kirakót, de ha leülünk egy “zombi pestis” című film elé, akkor zombikat és ragályos betegséget akarunk látni, nem jól nevelt férfiak finom nyomozását. Az egyetlen jóravaló tömegjelenet ráadásul egy álomjelenet. A hentelés itt elmarad. Sajnos még két évet kellett várni a tisztelt publikumnak, hogy Romero klasszikusa (Az élőhalottak éjszakája) örökre felkavarja ezt a langyos pocsolyát, amit zombifilmeknek hívtak.

értékelés 4/10

levyathan