Az apokalipszis sokféleképpen eljöhet, erre gyakori példa filmeken az emberek és robotok / cyborgok közti világméretű háború, ami a Föld és a népesség totális pusztulásához vezet. Mindenki tud erre számtalan példát. Albert Pyun viszont filmje ott kezdődik, ahol ezek legtöbbször véget érnek: a világvége után. Na nem kell látványos Mad Max-i ketrecharcokra meg végtelen sivatagi barangolásokra gondolni; az Omega Doom egy kis költségvetésű szerzői kamaradarab annak minden előnyével és hátrányával.

A ‘nagy világháború’ után járunk valamikor a jövőben. Idegen vándor érkezik egy névtelen kisvárosba, az utcákon mindenhol holttestek hevernek, többnyire emberi kinézetű, de robot holttestek. Hamarosan kiderül, hogy perpillanat két rivális cyborg banda maroknyi túlélői jelentik a város teljes lakosságát, akik fedezékükbe húzódva figyelik egymást és várnak. A pletykák szerint maradt valahol még egy emberi csoport, akiknek feltett szándékuk visszaszerezni az uralmat a robotok és a világ (mármint ami megmaradt belőle) felett. A robotok ezenfelül szentül hiszik, hogy létezik egy elásott vagy elrejtett fegyverkészlet, ‘a kincs’, amit megszerezvén könnyűszerrel megvédhetnék magukat az emberek támadásával szemben. Az idegen szóba elegyedik ‘A Fej’-jel, aki elmondja, hogy testét a DROIDok vitték el maguk számára alkatrésznek, nem mellesleg azok egyik legmarkánsabb tagja, Marko előszeretettel használja a Fejet magát focilabdának, csak úgy az idő múlatása képpen, amíg arra várnak, hogy a ROMok tegyék meg az első lépést a kincset illetően. Az egyetlen semleges pont a ‘kocsma’ ahol a városban rekedt csapos lány (aki szintén robot) próbál életben maradni a riválisok kereszttüzében. Az idegen első útja ide vezet, majd a kellő információk begyűjtése után sorra látogatja az egyes bandák vezetőit alkut ajánlva a kincs hollétét illetően és tervet a másik fél kijátszására, azzal a feltett / rejtett szándékkal, hogy ő legyen, aki a végén utoljára nevet…

A történet joggal lehet ismerős, hisz’ ugyanezt a történeti szisztémát feldolgozta már többek között Akira Kurosawa (Yojimbo / A testőr), Sergio Leone (Per un pugno di dollari / Egy maréknyi dollárért) és Walter Hill (Last Man Standing / Az utolsó emberig) is, utóbbi kettő az első remake-je, amit pedig Kurosawa saját bevallása szerint Dashiell Hammett amerikai krimi író művei ihlettek. Bár a nagy filmes atbázis sem jelöli sehol, Pyun filmjéről első ránézésre érződnek az őt ért behatások, inspirációk. Ami nem baj, ugyanis a sci-fi környezettel kellően új köntöst kapott a régi történet. Pyun egyébként hires, illetve inkább hírhedt sajátos stílusáról, (csak hogy néhány példával éljek; ő rendezte a Van Damme nevével fémjelzett szintén hasonló témakört feldolgozó Cyborg-ot, a ’90-es Amerika Kapitány filmet és számtalan hasonlóan ‘nívós’ B kategóriás akciómozit) ami igazából itt nagyon szépen működik; hangulatos atmoszférát teremtett a filmnek, amiben nagyban közrejátszik a többhelyt a ’80-as évek hagulatát idéző hardrock-szerű háttérzene és a főszereplő idegent alakító Rutger Hauer személyére eső választás.

A történet kidolgozása és megvalósítása egyébként szerintem elég korrekt, bár sokhelyt szinte olyan várakozást éreztem az akció iránt, mint maguk a szereplők, hogy történjen már valami. Ami kevés akció van, az viszont elég korrekt és a fent említett forrásokból kiindulva nem meglepő ha azt mondom, bőven találunk a filmben felhasznált dramaturgiai eszközök között westernfilmes sémákat; ilyen többek között a névtelen idegen személye és a piszolypárbajok kivitelezése. Mondjuk a névtelen idegenről annyit, hogy a nézők számára ezt a főszereplő személye körüli titokzatosságot rögtön a bevezető képsorokkal és az az alatti narrációval lelövik, ami szerintem hiba volt, hatásosabb lett volna, ha a néző is annyit tud az idegenről mint maguk a szereplők: semmit. Természetesen idővel kiderülnek a jövevény szándékai is és a végére rend lesz a poros kisvárosban.

Mindent összevetve nekem tetszett, főként a hangulata fogott meg, de azért meg kell hagyni, hogy az Omega Doom bőven kimeríti a trash fogalmát.

5,5/10

phobic23