Az Agave kiadó idén tavasszal egy felettébb érdekes, hazánk számára talán kevésbé ismert sci-fi trilógiát hozott el hazánk olvasói számára, ami nem volt más, mint Octavia E. Butler: Xenogenezis trilógiája. A három részes történet, első epizódjáról már mi is írtunk ITT. A Hajnal címre keresztelt nyitány egy lassú cselekményű, közel sem akció orientált, ám még is lebilincselően érdekes, elgondolkodtató, burkolt társadalom kritikákkal tarkított olvasmány, mely olykor akár képes felzaklatni annak olvasóját. Így elmondhatom, hogy igazi ínyenc falat a sci-fi olvasók számára, mely történet folytatása, Átváltozás címen pedig már itt is van a boltok polcain, mi pedig a kiadónak köszönhetően írhattunk róla.

A történet az előző rész kissé felkavaró lezárása után évekkel később veszi fel a fonalat. Az emberek és Lilith időközben leköltöztek a Földre, ahol az oankálikkal és félig ember, félig oankáli úgynevezett konstrukt gyerekekkel együtt élik mindennapi életüket. Főszereplőnk viszont nem Lilith lesz, hanem annak konstrukt fia, Akin. A kisfiú nagyon különleges, hiszen ő az első ember szülte férfi nemű konstrukt, és külső megjelenésre szinte teljesen emberinek hat, ám már újszülött korától kezdve egy felnőtt intelligenciájával rendelkezik. A csecsemő testbe zárt felnőtt érdeklődve szemléli a felfedezésre váró világot, miközben teste miatt ki van téve annak szeszélyeinek. Éppen emiatt történhet meg az a szerencsétlen eset, hogy azon emberek csoportja, akik nem kívánnak közösködni az oankálikkal, elrabolják őt, hogy közöttük élve, évekkel később talán teherbe tudja ejteni, az amúgy meddővé vált ellenálló nőket, ezzel fent tartva a kipusztulásra ítélt emberi fajt. Akinnak nemcsak a túléléséért kell küzdeni, de önmagával is lelki és morális harcot kell vívnia, hiszen egyszerre mindkét fajhoz tartozik, és idővel, ha felnőtté válik testileg is, oldalt kell választania.

Mint olvasható, a történet új főszereplőt kapott, és ezzel új nézőpontból szemlélhetjük a cselekményeket. Mivel Akin részben oankáli is, és képes a faj egyedi jellegzetességeit felhasználni és megélni, így rajta keresztül igen részletes, átfogó képet kapunk a csápos idegenekről, azok világfelfogásáról, érzéseiről és gondolatairól, létezésük értelméről. Az írónő szépen építi fel, mindkét oldal – az ellenállók és oankálik – egymással igen viharos kapcsolatát, érveket és ellenérveket mutatva a felek céljainak, és vágyainak, miközben gondosan odafigyel arra, hogy egyik csoport felé se tűnjön részlehajlónak, hogy az olvasó Akinnal közösen vívódjon, és döntse el vele együtt, hogy kinek a pártján áll. Hiszen vajon kinek van nagyobb igaza? Az emberi faj fennmaradásáért harcoló ellenállóknak, akik hallani sem akarnak az idegenekről? Vagy az oankáliknak, akik képtelen veszni hagyni, a önpusztulásra ítélt, ám gének keresztezésével, fejleszthető és tovább létezhető emberi élet értékét? Kinek van egyáltalán joga eldönteni mindezt?

A regény az előző részhez hasonlóan ismét könnyed és olvasmányos, rövidebb fejezetekkel, és felesleges sallangtól mentes történet vezetéssel megáldott, így az olvasó egyszer sem fog belefáradni az olvasásba, hiszen csak úgy suhanunk majd az oldalak között. A történet szintén igen lassú, de még is lebilincselően érdekfeszítő, hiszen Akinnal együtt fedezzük a világot, és a mindkét faj valódi lényét, amivel Butler óvatosan ismét tükröt mutat az emberiség elé, ezúttal más szemszögekből is megközelítve alapvetően ugyan azt a témát: az intelligenciánkon mindig felülkerekedő agresszív lényünk, újból és újból a pusztulásba taszít minket, akárki akármit tesz értünk.

Főszereplőnk egyébként abszolút szerethető karakter. Kissé tárgyilagos felfogása és viselkedése olykor megmosolyogtató, olykor elgondolkodtató, miközben szerencsére nem nagyon görcsöl semmin, könnyedén átlendül a komolyabb morális döntéseken is, így az olvasónak nem kell unalmas oldalakon át olvasnia a lelki vívódását, és túlhúzott monológjait. Stílusa miatt éppen ezért sokkal élvezetesebb karakter, mint az előző részben édesanyja volt, akire egyébként se lehetett sok panaszunk.

Ahogy magára a regényre sem, hiszen az Átváltozás hozta az előző rész színvonalát, sőt képes volt azt megfejelni egy érdekesebb főszereplővel, miközben olyan morális, és filozófikus kérdéseket vet fel, amin az olvasók akár napokat csámcsoghatnak. A történet ismét lebilincselő, valósággal olvastatja magát, annak ellenére, hogy szinte teljesen akció mentes, bár a lezárás ezúttal nem hoz akkor csattanót, már-már kiszámítható, mintsem meglepő. De ez legyen a legnagyobb problémánk.

értékelés: 9,5/10

Kinek ajánljuk: Minden sci-fi rajongónak.

wooltur

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől IDE kattintva megtudjátok rendelni a könyvet.