Azért izgalmas kisvárosban lakni, mert szinte kivétel nélkül mindig őriznek valami sötét kis titkot, amit a beavatottakon kívül senki még csak nem is sejt. Aztán ahogy egyre halad a történet, úgy hullanak az emberek, és végül kénytelenek lesznek bevallani, hogy milyen csúnyaságot cselekedtek a múltban, amiért máig ilyen vagy olyan módon, de lakolniuk kell…

Ha még nem említettem volna, most bevallom: gyerekkorom óta bigott madárijesztő-fetisizmusban szenvedek, nah. Akkor értek bizonyos hatások, ami miatt a mai napig úgy hiszem, hogy e mezőkön magányosan dekkoló szalmabábukban van valami természetfölötti, és már szinte a puszta megjelenésükkel megmagyarázhatatlan félelmet generálnak bennem. Ezért aztán nem csoda, hogy kiemelt helyet foglalnak el nálam a parázós filmek részlegében.

Főszereplőnk, a csinos Claire jó pár év után hazatér szülővárosába. Apja, a polgármester örül, hogy végre újra láthatja elveszettnek hitt lányát, annak viszont kevésbé, hogy vele tart barátja is. Míg családi vacsora közben dajdajoznak, nem messze onnét, a kukoricás közepén lévő kettérepedt sírból valami energia belemászik a közeli madárijesztőbe, mire az feltöltődik szalmával, majd életre kel. Első áldozata nem más, mint egy kefélni készülő pár, majd következik a pap, akinek „csak” a száját varja össze. Szerencsésen megúszta, így még elmondhatja a fiataloknak a legendát, miszerint a városka vezetői által régebben megölt boszorkány (valójában boszorkánymester, mert férfi az illető) lelke tért vissza. És most a könyvét keresi, nem mellesleg pedig ebben a könyvben található az is, hogyan nyírják ki őt. Nem sokkal később az egyházfi szintúgy elhalálozik, akárcsak a vacsorán megjelent statiszták, köztük Claire apja. Végre meglelik a könyvet, amiből kiderül, hogy csontjai elégetésével lehet egyedül kinyírni a lényt, úgyhogy uccu neki a fiatal pár megindul a kukoricásban lévő sír fele…

Elég suttyó film (old skool kisvárosi miliő – csöcsök – meg némi természetfölötti bohóckodás triumvirátusaként lehetne röviden jellemezni), de akad néhány elég cool rész, mint amikor a félmeztelen csajnak azt mondja a szalmabábú, hogy „beléd eresztem a magomat”, mire később annak szájából és bőr alól indák törnek elő, majd barátját megtámadják a csápok, de végül a föld alá húzzák le WTF?! Vagy amikor bábunk szalmával tömködi tele az öreget, de akár a pap szájbevarrós jelenetet is említhetem, mert az szintén klassz. Viszont maga a lény elég nevetségesen néz ki – sokkal jobban is kidolgozhatták volna, félelmetesebb külsővel durvább lett volna a hatás. Én azt mondom, aki egy kicsit is madárijesztő-fetisizmusban szenved (akárcsak szerény személyem) annak megér egy misét, mások meg csak akkor tegyenek vele próbát, ha bejönnek a kilencvenes évek VHS-korszak retro horrorfilmjei …

Értékelés: 6/10

eyescream