Napjainkban a zombikról szóló történetek a reneszánszukat élik, gondoljunk csak a piciny hazánkban igen csak népszerű Walking Dead szériára, vagy a nemrég elkészült World War Z című mozifilmre, nem beszélve a rengeteg kisebb költségvetésű alkotásról. Mindez azonban nem lenne lehetséges George A. Romero nélkül,aki rendkívül sok filmet alkotott a témában és  aki 1968-as független filmjével, Az élőhalottak éjszakája című művével mindörökre megváltoztatta a zombikról alkotott képünket és a horror műfaját.

Barbra (Judith O’Dea) és testvére, Johnny meglátogatják apjuk sírját a messzi Pennsylvaniában. A temetőben azonban rájuk támad egy ismeretlen férfi, aki megöli Johnny-t, ám a testvérének sikerül elmenekülnie, habár a felettébb lassan mozgó úr tovább követi. Barbra egy közeli házhoz rohan, ahol találkozik egy fekete férfival, Ben-nel (Duane Jones), akivel sikerül elbarikázodni magukat a házban, amit egyre több és több, szintén lassan mozgó, mégis gyilkos hajlamú lény vesz körül. Hamarosan kiderül, ezek az emberek valójában nemrég haltak meg, ám egy Föld felett felrobbant műhold által kibocsájtott sugárzás miatt feltámadtak és emberi húsra éheznek. Barbra és Ben a házban újabb menekülőkkel találkoznak, akik a pincében bújtak el az élőhalottak elől, így velük együtt kell átvészelniük a házban a támadásokat. Azonban nem értenek egyet abban , hogy ezt hogy tegyék, így konfliktusok alakulnak ki közöttük, melyekkel hibás döntéseket hoznak, így egyre kisebb az esélyük, hogy túlélik az éjszakát…

Minden műfajnak vannak olyan alkotásai, melyek örökre megváltoztatták az adott témájú művek képét. Ilyen például a Lugosi Béla féle Drakula a vámpírfilmeknek, vagy a Péntek 13 a slasher műfajában és bizony ilyen Romero alkotása, Az élőhalottak éjszakája. Habár a film előtt is jelentek meg a témát feldolgozó alkotások, mégis itt tűnnek fel először a zombik úgy, mint ahogy manapság: lassú, gondolkodni nem képes lényekként, akik többedmagukkal emberekre támadnak , hogy a húsukból táplálkozzanak. Egyetlen élőhalott még könnyen legyőzhető, azonban ha sokan vannak, akkor halálos veszélyt jelentenek. Maga az alkotás egyszerűen fantasztikus, pedig rendkívül alacsony költségvetésből, mindössze 114 ezer dollárból készült, melynek legszembetűnőbb jele, hogy fekete-fehér filmről beszélünk, hiszen az alkotóknak nem volt pénzük színesben forgatni. Azonban ez a képi világ csak fokozza a hangulatot, amely igencsak rémisztőre sikeredett. A zombik, akiket így egyetlen egyszer sem hívnak a filmben, helyette az angolszász országban népszerű ghoul kifejezést használják, ijesztők és veszélyesek, zabálós jeleneteik pedig gusztustalanok még így, fekete-fehéren is. A hangulatot fokozza a kiváló kamerakezelés, mind a távoli képek a zombik hadáról, kik lassan, de megállíthatatlanul közelednek a kis házhoz, mind pedig a közeliek hőseinkről, melyeken láthatjuk kétségbeesésüket és reménytelenségüket. A zene is kiváló, az operatőri munkán kívül ez tesz hozzá a hangulathoz a legtöbbet, egy csendes éjszakán sokat segít elmerülni a történésekbe.

Az alacsony költségvetés miatt természetesen nem találunk nagy neveket a filmben, legtöbbjüknek ez volt az első (némelyiknél egyetlen) alkotás, amelyben szerepeltek. Emiatt nem számíthatunk kimagasló teljesítményre, mégis azt kell mondanom, mindegyikük megállja a helyét. Talán pontosan ez is ennek a filmnek a varázsa: egyszerű emberekkel készült egyszerű emberekről, így kiválóan sikerült hozniuk szerepüket. Így azonosulni is tudunk velük, hiszen teljesen hétköznapi emberekről van szó, olyanokról, mint mi vagyunk. Akárcsak ők, mi sem ismerjük sokszor a társunkat, ám akadnak helyzetek, ahol nem is számít ki honnan jött, csak az, hogy mit tesz. Ez azonban sokszor összetűzésekhez, konfliktusokhoz vezet. Véleményem szerint ebben a műben a fő ellenség nem maguk az élőhalottak, hanem maga az emberi természet, a hatalomvágyunk és bizalmatlanságunk, éppen emiatt történik a legtöbb probléma az egyébként rendkívül fordulatos filmben.

A művet (amely amúgy sokat merített a 4 évvel korábban elkészült Last Man on Earth című alkotásból) természetesen csak grindhouse mozikban adták le, így lehetőség volt egy rendkívül gusztustalan filmet összedobni, melyben sok tabut is döngettek, mint például apaevés illetve anyagyilkosság, mely nagyon megindítóra és sokkolóra sikeredett, vagy hogy egy meztelen nő sétál az utcán. Ennek ellenére az alkotás legfőbb erénye, mely szintén független voltának köszönhető, talán az, hogy főszereplőnek sikerült egy fekete embert választani, ne feledjük, még csak ebben az évben halt meg Martin Luther King, aki annyit küzdött a feketék jogaiért. Összességében Az élőhalottak éjszakája egy fantasztikus filmre sikeredett, amely teljesen átformálta a zombikról alkotott képünket és amelynek sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 5 hivatalos folytatása és 2 remake-je is készült.

Értékelés: 10/10

Kele-man