Én csak egy szimpla szörnyfilmet szerettem volna nézni, mert hát a mű néhány mondatos bevezető szövege is ezt sugallta. Éjnek évadján anya és lánya hajt keresztül az erdőn, amikor elütnek valamit. A kocsinak annyi, a segítség útban. Viszont a sötét fák rejtekéből előkerül valami sejtelmes szörnyűség… Helyette viszont kaptam egy végtelenül lassan csordogáló, mindamellett unalmas kamaradrámát, megspékelve egy (talán gorillaszerű) low-budget kialakítású monszterrel.

A Hívatlanok rendezőjének (Bryan Bertino) új filmjében – nem mintha ez az állítás valamiféle garanciát jelentene a szememben – egy ex-alkoholista és nikotinfüggő, amúgy pedig a világra nagy ívben szaró, trehányságból kiválóra vizsgázott anyuka és a hozzá idomulni próbáló lánya közötti pokoli viszony testesül meg egy másfél órában. Ez tehát az alapszituáció – ehhez jön hozzá az erdőben lévő külső fenyegetettség, amiről semmi egyebet sem tudunk meg; egyedüli mentsváruk, hogy talán allegorikusan kéne értelmeznünk, mint anno a Babadook esetében. Csakhogy azért az profi munka volt, amit erről aligha lehetne elmondani.

Cselekményünk nagy része egy kétszereplős, autóban játszódó kamaradrámaként is felfogható, amit néha múltbeli történésekkel szakítanak meg, hogy azért mégse aludjunk el rajta, a vége felé pedig már kétségbeesetten szaladnak az erdőben a szörny elől. Ezenkívül van néhány, szegényes díszletben irreális módon elhalálozó mellékszereplő meg néhány iszonyatosan logikátlan lépés, de nagyjából az egész film alatt azon gondolkodunk (már persze, ha nem alszunk), hogy mekkora egy szemét féreg anyuci, és rég agyon kellett volna csapni. Számomra annyira ingerszegény, jellegtelen, és harmatgyengén kivitelezett volt az egész produkció, hogy megtekintését senkinek nem javaslom!

Értékelés: 5/10

eyescream

Bryan Bertino neve lehet sokaknak ismeretlenül cseng. Pedig az évek folyamán több művével is megörvendeztette már a horror műfaj rajongóit. Hazánkban – és talán a világon is – legismertebb alkotása a Strangers, avagy a jó magyar fordításnak köszönhetően: Hívatlanok. Ami a maga nemében egész kellemes borzongást nyújt a nézők számára. Legújabb filmje az igen kreatív nevet viselő: The Monster, kissé más stílusban közelíti meg az említett műfajt, mint amit tőle megszokhattunk. De lássuk mit is nyújt, avagy nem nyújt számunkra A Szörny.

 A történet középpontjában anya és lánya áll, akik egy éjszakai kocsikázás közepette, mily meglepő módon balesetet szenvednek és a semmi közép ragadnak. És most jön a nagy csavar… – hatásszünet, dobpergés – … nincsenek egyedül, mert valami les rájuk az éj leple alatt.

Igen, tényleg ennyi a film története. Se több se kevesebb. Nincsenek meglepő fordulatok, nincsenek szimbolikus utalások, nincs mögöttes tartalom, se üzenet a néző felé. De akkor még is mivel másabb a The Monster, mint a többi ezeregy társa mely erre a sémára épül? Kérem szépen a dögunalommal. Bertino igyekezett a mostanában annyira divatos dráma-horror vonalat belőni, sajnos nulla sikerrel. Az anya lánya közti szinte már-már gyűlöletbe átcsapó viszony felépítése és bemutatása bár tökéletesre sikeredett, csak hát enyhén szólva túl sokat kapunk belőle, ami bizony több mint unalmassá teszi a filmet. Ezzel szemben a borzongás, félelemkeltés és úgy általánosságban a horror hangulat olyan szinte észrevehetetlenül van elszórva az első háromnegyed órában, hogy komolyan elgondolkodtam rajta: „ez tényleg horror, amit nézek?”. Persze az események végül beindulnak, és a végére még majdnem izgalmas is lesz a film, csak egy olyan orbitális baromságot tolnak a képünkbe lezárás címszó alatt, hogy azt már szinte fájt látnom. S hiába színészek teljesen korrekt játéka. Hiába a hangulatos helyszín, és teljesen korrekt képi világ. Sőt még azt mondom, hogy a címszereplő szörny se volt olyan gagyi, mint amire számítottam. Még is a filmet a dögunalmas családi dráma, és a kiszámítható, ezerszer látott klisé halmazok, úgy ölik meg ahogy azt illik. Komolyan nem értettem, hogy Bertino, hogy tudott egy ennyire tucat filmet összehozni azok után amiket tőle láthattunk. Mintha egy kezdő rendező első alkotását néztem volna.

Összegezvén a The Monster abszolút felejthető alkotás lett. Megnézését csak azoknak javaslom, akik tényleg nem tudnak már mit nézni, és már azon gondolkoznak, hogy nekiülnek a Barátok közt összes évadának, vagy esetleg az éppen valamelyik agyonsztárolt török sorozatnak, mert azoknál azért jobb szórakozást nyújt a film. Hogy ennek ellenére, miért 4 pont? Mert sajnos még mindig vannak a The Monsternél rosszabb filmek a zsánerben.

Értékelés: 4/10

wooltur