Kedves olvasóink!

Ismét új típusú cikkel bővült az oldalunk, az elmúlt hetekben ugyanis megkeresett minket egy költő, Merse András, azzal a kéréssel, hogy publikálnánk-e a művét az oldalunkon. A verset elolvasva a szerkesztőség tagjai szinte egyhangú igennel szavaztak, reméljük, nem utoljára hallottunk a szerzőről 🙂

Hattyú és Macska

Éjfélt üt az Óra,
Az ablakon át nézek a tóra.
Kezeim között doromboló Macska,
Melynek feláll a szőre egy hangra,
Elfut gyorsan nyávogva,
Így hajtom a fejem a párnámra.

Az álmomban Hattyú eszi a Macskát,
És dúdolja közben a maga dalát:
„Kilenc az kilenc,
Szilárd védőketrec.
Kilenc az nyolc,
Az Élet a kezéhez láncol.
Kilenc az hét,
Figyelmes légy!
Kilenc az hat,
Fortuna kegyeltje vagy.
Kilenc az öt,
Élet és Halál között.
Kilenc az négy,
Óvatos légy!
Kilenc az három,
Verembe vezető lábnyom.
Kilenc az kettő,
A Halál a következő!
Kilenc az Egy,
Nincsen kegy!!!”

Egyet üt az Óra.
Felébredek egy lármára.
Sok rémisztő nyávogásra.
A Hattyú mély-magas dalára.

Lefutok gyorsan a lépcsőn.
A fejem loccsan a kövön…
Egy Hattyú fölém hajol,
S a vérben nekem dalol:
„Lehet óriás a Macska,
A Hattyú akkor is fölfalja.
– Ti Emberek –
Értetlenül nézitek csak,
És a végén csak Egy maradhat…”

Merse András