A céges környezet mindig embert próbáló…különösen, ha az emberre rákennek egy problémás ügyet, és erre hivatkozva azonnal ki is rúgják. A Walking Dead egyik főszereplőjét (Glenn) alakító Steven Yeun ezzel a problémával szembesül, amire azonnal meg is kapja a megoldást. Egy elmeállapotot befolyásoló vírus befolyása alá kerül a céges épület, amit karantén alá vonnak – és senki sem vonható felelősségre azért, ami ezalatt történik – itt a lehetőség a karrierperspektívák körfűrésszel történő korrigálására – indulhat a Mayhem (mészárlás)!!!

 

Joe Lynch már a Wrong Turn 2 és a Knights of Badassdom összehozásakor megmutatta, hogy egy egyedi gondolkodásvilágú és tehetséges rendezővel van dolgunk.

A Mayhem alapötlete végtelenül egyszerű: vegyük a manapság annyira jellemző, többek között a Belko Experiment által is bemutatott céges világot, tele “öltönykékkel”. Teremtsünk egy, a The Raid által megteremtett, vagy a Judge Dredd által ügyesen lemásolt “elzárt-sokemeletes-irodaház-tele-ellenséggel-amiben-nagyon-nehéz-feljutni-a-főellenségig” környezetet. Illetve állítsuk a főhőst (Steven Yeun – Walking Dead) egy olyan helyzet elé, amikor az erőszak igenis megoldás lehet a rajta esett sérelem megoldására, ráadásul tetteiért még felelősséget sem kell vállalni egy elszabadult vírus eredménye képpen. Fűszerezzük meg az egészet egy csinos női “sidekick-el” (Samara Weaving – Ash vs Evil Dead) és egy karizmatikus, de velejéig romlott főgonosszal (Steven Brand – Hellraiser: Revelations). Máris adott 86 perc felhőtlen szórakozás az idei év egyik legjobb filmjében.

A Mayhem nem alkot semmi újat, nem forradalmasítja a horror műfaját, nem teremt egy olyan klasszikust, amit még évtizedek múlva is emlegetni fogunk. A Mayhem szimplán az, amit a címe is jelöl: Iszonyatos tombolás az elejétől a végéig, szórakoztató egyveleg, ami néhol véres, néhol vicces, de egy percig sem unalmas.

A film felépítése (vélhetően tudatosan) olyan, mintha egy videójátékot játszana/nézne az ember. A “stage boss-ok” érdekes karakterek, akik a továbbjutás kulcsát őrzik. A HR-es kivégzőember (The Reaper), a mindenen átgázoló törtető bombázó (The Siren), valamint a lélektelen igazgatótanács-tag (Irene Smythe) mind-mind kissé eltúlzott, groteszk karakterek, de illenek pontosan ebbe a filmbe. Ja, és hogy a hasonlat még találóbb legyen, a főellenséget természetesen “The Boss” névvel illetik.

Csatlakozzunk tehát Derek Cho karakteréhez, és nézzük meg, hogy elég-e neki egy élet arra, hogy végigvigye ezt a játékot!

Értékelés: 8/10

Fixxerx