Biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az egyetlen ember, akinek könnybe lábadt a szeme, amikor először meghallotta Arnold Schwarzenegger nevét és a zombi kifejezést egy filmben. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a kaliforniai ex-kormányzó vérben úszva tépkedi le az előhalottak fejét, amolyan Conan, a barbár stílusban, némi Kommandó-val nyakon öntve, néhány pillanat erejéig a Predator-t megidézve.

 

A végeredményt látva azt hiszem ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna és talán pont ez a film egyik legnagyobb hibája. Persze a bemutatók alapján már sejteni lehetett, hogy erős drámai vénával rendelkező darabról van szó, de arra nem számítottam, hogy gyakorlatilag mindenféle horrorelemet nélkülözni fog a végeredmény. A film szinte kamaradarabnak tekinthető, középpontjában egy apa-lánya kapcsolat áll, melyet egy súlyos tragédia árnyékol be. Wade szigorú előírások szem előtt tartása mellett elhozza lányát a kórházból, mivel Maggie megfertőződött az ismeretlen eredetű zombijárvánnyal.

A tragikus vég elkerülhetetlen, az egyetlen kérdés az, hogy sikerül-e méltósággal eltölteni a hátralévő néhány napot/hetet. A megfertőződés körülményei nem egyértelműek és néhány flachbacket leszámítva nem idézünk sokat a múltban, pedig talán nem ártott volna többet megtudnunk korábbi viszonyukról. A Vogel család két tagja együtt él egy másik család három tagjával, ezáltal érzékeltetik az alkotók a világméretű járvány pusztító erejét. Caroline természetesen védi két kisebb gyermekét, akiket el is költöztet a házból a nehéz időkre. Ebben a poszt-apokaliptikus világban a fertőzött személyeket visszaengedik a családjukhoz, amíg az egészségügyi állapotuk ezt lehetővé teszi, egy ponton azonban karanténba kell vonulniuk. A szomszéd birtokon történt tragikus események hatására egyértelművé válik, hogy a film központi kérdése az, hogy vajon Wade beszolgáltatja-e lányát a hatóságoknak, amikor eljön az idő. Maggie egyébként átlagos tinédzserlánynak mondható, azonban az események hatására érthetően kerüli a barátait. Legjobb barátnője azért elcsábítja még egy éjszakai bulizásra, ahol kiderül, hogy kortársai közül nem csak ő jár ilyen szomorú cipőben. Egyre jobban romlik az egészségi állapota, a fizikai leépülés jelei tagadhatatlanok és mivel Wade látszólag nem tesz semmit, a mostohaanya is elmenekül a házból.

A Maggie egy korrekt drámai darab, gyakorlatilag a zombivírus behelyettesíthető lehetne bármilyen halállal végződő szörnyű betegséggel. A film az apa-lánya kapcsolatot vizsgálja, viszont érdekes módon ehhez nem használ túl sok párbeszédet, inkább a reakciókra és a metakommunikáció épít. A tragikus befejezés nagyon hatásos és szépen megkomponált, Schwarzi pedig talán élete legjobb drámai alakítását nyújtja. Abigail Breslin is helytáll Maggie szerepében, bár részemről az előzetesen beharangozott Chloë Grace Moretz-nek jobban örültem volna. Emellett azonban célszerű hangsúlyozni, hogy néhány keményebb jelenet leszámítva horrornak itt nyoma sincs. Érthető módon az események nagyon lassan peregnek, de ezért némileg kárpótolja a nézőt a néhány kifejezetten jól elkapott jelenetsor, különösen a befejező pár perc maradandó. Aki így is benevez rá nem bánja meg, csak tudja, hogy mire vállalkozott.

OK. 10/6

afiaf