A Marvel egyik legjobban sikerült sorozata egyértelműen a tavaly debütált Légió volt. Zseniálisan eltalálták a karaktert, az alaphangulatot, nem vesződtek azzal, hogy megszelídítsék vagy eltúlozzák a világot, fantasztikus szereplőket találtak, és az első epizód csapnivaló CGI-át leszámítva lenyűgöző látványban lehetett részünk. Izgatottan vártuk, hogy érkezik-e a folytatás, időközben pedig beharangozták a Cloak and Daggert és a The New Mutants című szériákat is, bár jóval gyengébbnek tűnnek elsőre. A Legion második évadát kicsivel hosszabbra, tizenegy részre tervezték, és időközben a harmadikra is szerződést kötöttek, ezért mindenképpen kíváncsi voltam az eredményre.

Eltelt egy kis idő az első évad óta, David (Dan Stevens – Downtown Abbey) pedig visszatért a csapathoz, akik ezalatt a Hármas Divízióhoz csatlakoztak. Természetesen sok minden történt, mióta legutóbb látták őt, de a férfinak nincs sok emléke arról, mi zajlott le az elmúlt közel egy év leforgása alatt. Minden folytatódhatna úgy, ahogyan azt megszokhattuk, hiszen David továbbra sem képes teljesen uralni az erejét, pedig arra mindenképpen szükségük lesz, hogy megküzdjenek a Shadow Kinggel, Amahl Farouk-kal (Navid Negahban – Amerikai mesterlövész, Homeland, Djinn) aki a kiszabadult Oliver (Jemaine Clement – Hétköznapi vámpírok, Men in Black 3) testében utazgat a világban. Ezzel párhuzamosan különös kór ütötte fel a fejét, amely talán pszichológiai eredetű lehet, és katatón állapotot eredményez a fertőzötteknél. Nem tart sokáig összekapcsolni az eseteket, melyek így egyben nyomként is szolgálhatnak a veszedelmes ellenfél követésére.

A valóságot nehéz megkülönböztetni az elmék játékától, vagy éppen egy démon befolyásoló erejétől, pláne, ha az illúzió és a manipuláció mesteréről van szó. Így nem tudni, hogy David melyik oldalon is áll, ki irányítja a cselekedeteit, ám ez számára sem újdonság, hiszen eddig sem volt tisztában azzal, hogy őrült-e vagy egy nagyhatalmú zseni. Akik tudják a választ a kérdésre egyszerre rettegnek tőle, és próbálják meg felhasználni a saját oldalukon a lehetőséget. Amahl Farouk a testét szeretné visszaszerezni, ehhez pedig ki kell derítenie, hogy hol őrzik azt. A Hármas Divíziónak meg kell akadályoznia, hogy a szörnyeteg újjászülethessen, hiszen egykor pontosan ezért választották el a szellemétől, hogy csökkentsék a hatalmát. Azonban Oliver porhüvelye kitűnő eszközként szolgálhat arra, hogy megkaparinthassa, amire mindennél jobban vágyik. Kérdés, hogy Davidnek ezt megakadályoznia vagy inkább elősegítenie kellene, mert a hangok a fejében nem adnak egyértelmű utasításokat. Ösztönszerűen az egyik ősellenségéről van szó, mégis hajlik arra, hogy részben szövetségbe lépjen a démonnal. Bár fogalma sincs róla, miért is volna ez logikus, de úgy tűnik, az idő ezt az elhatározást támogatja.

A Legion második évada nem csak kakofón elemeket hajigál elénk, mely alapján egyre inkább elveszünk az időben és a térben, a valóság a fantázia és az álom világai között, hanem emellett izgalmas pszichológiai, szociológiai és etológiai bemutatóban is részünk lehet. David elméjének potenciája ugyanis erre nyújt kiváló lehetőséget; így a legnagyobb hangsúlyt ebben a sorozatban a tudat kapja, és annak sajátságai, útvesztői, fóbiái, félelmei és olykor csapdái is. Bár korábban megszokhattuk, hogy kétkedve fogadjuk a látottakat, hiszen egyik szereplő sincs igazán tisztában a valósággal, mégis a Légió nevű Marvel szuperhős, valamint ősellensége, Amahl Farouk sikeresen bebizonyítják nekünk, hogy még csak apró csavarokat láthattunk az egész puzzle-ből, és a teljes képet hiába is próbáljuk kirakni, sokkal több dimenzión ível keresztül, mint azt egyszerűen felfoghatnánk. Pont ez a lényege és a szépsége ennek, ez varázsol el bennünket és ránt az örvény belsejébe, hogy folyamatosan gondolkodnunk és asszociálnunk kell, ami nem könnyű feladat.

Ezért ajánlott az epizódokat többször is megtekinteni, hogy felismerjük azokat a szálakat, melyeket már korábban elkezdtek és a jövőbe fognak mutatni, de még így is meg tudnak bennünket lepni az alkotók. A Legion kaotikus felépítése zseniálisra formált, számtalan végkifejlet irányába mutat, és néha fel is vázol nekünk néhányat a potenciális kimenetelekből. Emiatt újra és újra zavarossá válik olyankor, amikor már úgy érezzük, végre sínen vagyunk, tudjuk, mire számítsunk.

Az emberi viselkedést, gondolkodásmódot, illetve annak befolyásolását, működésének jellegzetességét kihasználó gondolatkör, az irányítás, a megtévesztés és a hazugságok mesterének ábrázolásával rendkívül kreatívan és részletesen kerül kifejtésre. A dolog szépsége pedig az, hogy a sorozathoz, valamint a főszereplőkhöz egy tökéletesen idomul, egyáltalán nem feltűnőek azok a látszólagos kitekintések és magyarázkodások, hiszen olyannyira szólnak a nézőknek, mint a belső karaktereknek. A szürrealitás a tetőfokára hág, David elméjének és a Shadow King erejének, Syd (Rachel Keller – Fargo) érzéseinek, valamint Oliver múltjának köszönhetően sosem tudni, mi az, ami megtörténik, és mi csupán a képzeletük játéka. A Légió legfontosabb mozzanata egyszerre lesz rémisztő és roppant zavarosan értelmezhető, mert jelen Marvel szuperhősünk nem az az átlagos fajta, hiszen magában hordozza az összes lehetőséget egyszerre. A személyiségek kavalkádja során ugyanis felmerül a kérdés, melyik is valójában David, és milyen jövőkép bontakozik ki a jelenből, azonban a válasz erre az, hogy egyszerre mind és egyik sem…

A második évad nem csak folytatja az első zsenialitását, hanem bátran elmélyed azokban a problémakörökben, melyek egy ilyen típusú, végtelen személyiséget magába foglaló főszereplőben rejlenek. Tökéletesen csapong a különböző valóságok és képzeletek között, elővetítve nekünk az alternatív lehetőségeket és végkimeneteleket. A cliffhanger, az aktuális befejezés pedig ismét annyira elvárt és váratlan, amilyen szükséges.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány