Az első olvasatra fura alcímmel rendelkező, alternatív idősíkon játszódó történetben Frank Castle (vagyis a Megtorló) először meghalt, majd a pokolban szerződést kötött az Ördöggel, és immáron a Szellemlovas lángoló alakjában tér vissza. Később egy Galactusszal kötött alku hatására kozmikussá vált az ereje, majd miután legyőzettek, egy ideig még Thanos hű szolgájaként eszméletlen gonoszságokban vett részt, majd ismét meghalt. És ez még csak a kezdet, ugyanis hősünk olyan galaktikus kalandokban keveredik térben és időben, hogy a fal adja a másikat! 

Történetünkben ott vesszük fel a fonalat, hogy a megőszült Megtorló a Valhallában találja meg, ahol Odin felajánlja neki, hogy a mágiával felspécizett kozmikus motorjával bármely időben és bármely helyre eljuttatja, ahova csak akarja. Hősünk rövid gondolkodást követően azt veszi a fejébe, hogy visszautazik az időben a Titán bolygóra, és megöli a bébi Thanos-t; elejét véve ezzel a Föld későbbi elpusztításának. Viszont nem is olyan könnyű elpusztítani ezt a mindenféle bűntől mentes, még teljesen ártatlan kis lényt, így egy másik bolygón bevárja Galactust, hogy az ő képességével segítsen felidézni a múltját. Megtorlónak tehát az lenne a célja, hogy ő nevelje fel a kis Thanos-t, távol tartva mindenféle gonoszságtól, és akkor biztosan nem válik felnőttkorában azzá a szörnnyé, akit ismer. És itt jön be a képbe Uatu, a Szemlélő, aki megpróbálja elmagyarázni, hogy ez egyáltalán nem így működik. Ugyanis ha megváltoztatja a múltat, akkor egy újabb idősík jön létre, előre megjósolhatatlan következményekkel…

Ezen alternatív világ ismeretének hiányában egy kissé kusza volt felvenni a fonalat, de aztán ahogy egyre inkább előre haladtam a történetben, mindinkább ráéreztem az ízére, és a végén már egyértelműen egy baromi szórakoztató, néhol elgondolkodtató, mindamellett kellemesen humoros képregényként értékeltem.

Ahogy már írtam az elején, a Megtorló ezúttal a Szellemlovas kozmikus tulajdonságaival gyakorlatilag majdnem hogy omnipotenssé vált, tehát nincs határa a térben és időben zajló fantasztikus kalandozásainak. Lelkiismerettől vezérelve próbálja a szerinte múltban gyökerező reménytelen jövő képét megváltoztatni, útja közben viszont egyre több és több jel mutat rá, hogy képtelenség ezt véghezvinni. Személyiségéből fakadó dacossága miatt természetesen erre fittyen hány, de a legvégén csak leesik neki is a tantusz.

A Donny Cates által írt cselekményben egy időutazósan szürreális alapötletből kiindulva olyan fergeteges szituációknak lehetünk tanúi, ami miatt aztán szinte le se tudjuk tenni a kötetet. Ehhez persze nagyban hozzájárul Dylan Burnett szemet gyönyörködtető, részletesen kidolgozott rajzainak hada, valamint a színezés katartikussága (rengeteg narancssárgával és vörössel). Ki tudna ellenállni például a zseniálisan kidolgozott bébi Thanos apró gegjeinek vagy beszólásainak, esetleg a duplázódott Megtorló párbajának?! De mondhatnám a hirtelen támadó csillagcápa-rajt vagy a Markus-Centauri bolygó elpusztításának tudatában történő teljesen közönyös piálást.

Nálam például mindent vitt a A galaxis őrzőinek alternatív felállása – élen az idősíkok között ugráló Kábellel, többek között a Howard, az eszementen kinéző Bulldózerkacsa, valamint Vas Hroot „Mordály a facimbijéből készült mahagónigöncben” tagságával. A teleportálás segítségével felbukkan még az X-men, a Bosszúállók, és a Fantasztikus Négyes kollektívája, de azt szintén öröm nézni, ahogy Megtorló barátunk felhevült (lángoló) állapotában egymás után mindegyiket kicsinálja, egy láncra rögzített csecsemővel a testén!

Engem iszonyatosan szórakoztatott ez az alig másfél száz oldalas, kemény borítóval ellátott kötet – mind a történet egyedülálló mivolta, mind a rajzstílus szempontjából –, amelyben a teljes, öt füzetből álló Cosmic Ghost Rider (2018) képregényen kívül helyet kapott még a Thanos hagyatéka című, hozzá kapcsolódó (keret)történet is. Rajongóknak főleg, de koca-képregényeseknek is csak ajánlani tudom!

Értékelés: 8,5/10

eyescream

A könyvért köszönet a FUMAX kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.