Az év elején általában pangás jellemző a rémfilmek világában, azonban a SCREAM! nevű felhasználóbarát hazai horror és sci-fi streaming szolgáltató felületére szinte a semmiből érkezett ez az ördögűzést is magában foglaló természetfeletti borzongás. Ez a romániai helyszínen forgatott, magyar nyelvű produkció az iMDb-n jelenleg nem sokkal 3 pont felett áll, ezért kizárt dolog, hogy ne legyen valamiféleképpen szórakoztatásra alkalmas; ha máshogy nem, hát bűnös élvezetként fogyasztva.
Középiskolás fiatalok vakációzni indulnak, és egy erdő melletti házat foglalnak le. A szállást kiadó házigazda persze még véletlenül sem közli velük, hogy az előző tulajdonost, bizonyos Pool Madisont mellékesen megszállta a Sátán, és miután megerőszakolta saját lányát, feleségével együtt végzett vele, majd zárszóként megátkozta az egész ingatlant. Míg a fiatalok többsége gondtalanul élvezi a low budget adta lehetőségeket, addig egyiküket titokban megszállja egy entitás, és végül egy ördögűzőt kénytelen hívni…
A megtört fény alcímmel ellátott produkció a film elején látható információ szerint egy valós történetet dolgoz fel, amely bár nettó kamu, első blikkre még akár hihető is lehetne. Csakhogy Berki Patrik író/rendező első filmjének kezdő képkockáin kiderül, hogy ez a setting nemhogy közelébe sincs az amerikaiságnak, hanem konkrétan egy fiatal és lelkes csapat letagadhatatlanul amatőr garázs-alkotása.
A szereplők teljesen hiteltelenek; egyedül a Botos Vivien által alakított főszereplő tud bármiféle érzelmet közvetíteni hangjával, a többiek mintha csak alsó tagozatos diákként egy papírról felolvasott, hangsúlyozás nélküli biorobotként hadarnák el aktuális mondandójukat. Ráadásul ezek a feltehetően utólagosan felvett hangsávok legtöbb esetben nem is egyeznek az aktuális szájmozgással. Vagy ha igen, akkor is borzalmas hallani azt a kisiskolás módon magukból kierőszakolt egytónusú szövegelést majdnem hetven percen keresztül.
Szerencsére azért találunk a filmben valódi (értsd: szakmabeli) színészt is, méghozzá Kasszás Erzsi személyében (Balázs Andrea), aki bár csak két rövid epizódban tűnik fel a mű elején és végén, jelenlétével mégis minőségi ugrás következik be. Rajta kívül sikerült még megnyerni az angol illetőségű Caroline Boulton nevű színésznőt (Infinity Pool), akit egy nyúlfarknyi jelenetben láthatunk viszont – meglepő módon angoltanárként.
A felejthető CGI-esőt és az elnagyolt, aránytalan vágásokat hagyjuk is – közel három percet töltenek a limuzinbelsőben való önfeledt(en semmitmondó) bulizás repetitiv jelenetekkel való bemutatásával, amelyben borosüvegeket mozgatnak ritmusra, viszont a szállás felé tartó utazásukat csupán egyetlen vágóképpel elintézik. Inkább térjünk inkább rá A Kísértés az erdő mélyén másik alapvető problémájára: a fényképezésre.
Mivel a legtöbb jelenetet nappal vették fel, így kicsit trükközni kellett: az elfüggönyözött szobabelsőkben rögzített esti jelenetek kaptak valami ritka elfuserált szűrőt, és emiatt annyira ordenáré módon néznek ki, hogy az valami egészen szürreális. Egyébként az egymást követő szekvenciákban sem sikerült eltalálni a világítás mértékét, szóval nincs mentség: folyamatosan egymásnak ellentmondó fényerejű és/vagy gusztustalan szűrőkkel editált képsorokat láthatunk.
Továbbá, ha már egy amerikai környezetben játszódó megtörtént esetet próbálnak itt nekünk előadni low budget módon, akkor sem feltétlenül hisszük el, hogy a tengerentúlon a hatvanas években a szegényesen berendezett szobabelső részét képezte a cserépkályha, a szocreál fotel vagy a koloniál szekrénysor. És a búcsúba fellelhető parókát, valamint kockás abroszt a fején viselő (férfi által alakított) öregasszony feszületeket kiosztva készült volna egy DIY-ördögűzésre. Abban a házba, amelynek külsejét csak és kizárólag egyféle módon fényképezve láthatjuk, a napszaknak megfelelően editálva rá a fényhatásokat.
A jelenben játszódó cselekménybe néha belekevernek bárgyú áttűnésekkel és csíkozó meg ugrálós retro-hatást kiváltó effekttel szerkesztett múltbeli látomásokból összeálló jelenetsorokat, de sajnos még ezzel együtt sem érnek el semmiféle horrorfilmekre jellemző feszültséget, esetenként konkrét félelmet kiváltó hatást. Bevallom, tényleg roppant izgalmas volt nézni, ahogy bokáig érő vízben önfeledt pancsikolva az egyik szereplőnek valami elkapja a bokáját. Vagy amikor egy padlón hagyott fenyegető zseblámpára lép a menekülő lány. Szinte borzongtam.
Nem mellesleg lehetett volna feszült és drámai az a csúcs, amelyben a félmeztelenre vetkőzött megszállt lány éppen gonoszul elcsábítja társát, kikötözi, majd leharapja a nyelvét – azt mondjuk nem értem, hogy a szórófejes üvegcsében lévő anyaggal konkrétan hogyan vakítja meg -, csakhogy mindezt pity-puty elektronikus zenei aláfestéssel annyira sikerült lerontani, amennyire csak lehet.
A SCREAM! streaming-csatornán debütáló amatőr produkció a maga módján értéket képvisel – mivel nem igazán készülnek magyar nyelvű horrorfilmek -, azonban megtekintését minőségi okokból sajnos senkinek sem tudjuk maradéktalanul, jó szívvel ajánlani.
Értékelés: 4/10
eyescream
Be the first to comment on "Kísértés az erdő mélyén – A megtört fény (2024)"