Vérbeli trash-fanatikusok körében előbb-utóbb felmerülhet a roppant fontos kérdés, miszerint ha Godzillának építhettek mechanikus másolatot, akkor King Kongnak miért ne lehetne egy robotikus változata?! (Témában jártasabb rajongók nyilván tudják, hogy egy-egy folytatás elejéig fia és csaja is lesz neki.) Eszmefuttatásukra ez az 1967-ben Ishiro Honda által rendezett, amerikai-japán koprodukcióban, vegyes színészgárdával készült produkció meg is adja a választ.

Az ördögi tudós, Dr. Who létrehozza King Kong robotikus verzióját, a Mechani-Kongot, hogy az északi sarki jégpáncél alól egy radioaktív X-anyagot ásson ki megbízója, bizonyos Madame Piranha számára. (Pontosan ugyan nem derül ki, hogy melyik országot is képviselő a hölgy, de gyaníthatóan Észak-Koreát.) Mikor a sugárzás hatására a robot Kong agyi áramkörei teljesen összezavarodnak és leáll, Dr. Who az igazi Kong után néz, hogy vele fejezze be a munkát.

Közben Carl Nelson tengeralattjárójával a Mondó-sziget felé tart, ahol a legenda szerint King Kong él. Nem sokkal partraszállásuk után az óriásmajom megmenti a főszereplő csajt előbb egy dinoszaurusz karmaiból, majd a hajójukat egy hatalmas óriáskígyótól. Cserébe nem lőnek rá, sőt a csaj megengedi a belé szeretett óriásmajomnak, hogy újra a kezébe vegye.

Miután az amerikai különítmény beszámol a sajtónak King Konggal kapcsolatos élményeiről, Dr. Who gázlövedékekkel bombázza, majd hajóra teszi az eszméletlen lényt, és elviszi az északi-sarki bázisára. Ott fénnyel hipnotizálják, és a fülébe illesztenek egy rádióvevőt, így Kong dr. Who parancsára folytatja az X-elem kitermelését. Már csak az a kérdés, honnét tanult meg ilyen gyorsan angolul?! De hogy ne legyen minden ilyen egyszerű, a rádiós cucc meghibásodik, és Kong többé már nem engedelmeskedik a parancsnak. Dr. Who kénytelen elrabolni a csajt, ugyanis ő az egyetlen, akinek szavára hallgat a lény, Madame Piranha pedig sikertelenül próbálja Nelsont átállítani az ő oldalára. Eközben King Kong Japán fele szökik, Mechani-Kong meg utána, ahol is elkerülhetetlenné válik a végső harc…

Az 1962-ben, szintén Japánban készült King Kong vs. Godzilla sikerein felbuzdulva ismét csak Ishiro Honda dirigálta ezt a kronológiai sorrendben negyedik King Kong mozit, mely a Godzilla crossover receptjének (más szörnnyel vagy szörnyekkel való küzdelem) tökéletes esszenciáját nyújtja, csak éppen az amerikai RKO stúdió nagyra nőtt majmával.

Habár ez a kaiju sokat merített a King Kong eredeti, 1933-as változatból (harc a szigeten lévő lényekkel, szerelem a nő iránt, végső fight a toronyépületen), és bőven tartalmaz kémfilmre jellemző elemeket – úgymint a gonosz Dr. Who személye, aki akár egy James Bond filmből is kiléphetett volna, maga az X-elemnek nevezett szuperfegyver, vagy a világuralom törő, háttérből irányító karakter -, mégis teljes egészként lehet élvezni. King Kong-ot alapvetően a jók oldalán álló lénynek állítják be, és olyan momentumok hatására, mint amikor veszélyben van a nő – dinó páros lábbal megrugdalja az óriásmajmot, de az utána úgy megsorozza a lényt, hogy habzani kezd a szája, és beledöglik – nem lehet nem szeretni! Zseniális makett-arzenállal kecsegtető, hihetetlen harci jeleneteket bemutató kaiju ez, melyet minden jóérzésű trash-fanatikusnak csak ajánlani tudok!

Értékelés: 6/10

eyescream