Gangreen professzor és hű segédje, Igor ezúttal Franciaországban próbálkozik a világuralomra törni a paradicsomokkal, de egész sztorink alapját tulajdonképpen a Vasálarcos című Dumas-klasszikus képezi, csak ennél a változatnál baseball-sisakot adtak a titkolt királyra, hogy a lehető legkomolytalanabb legyen, haha! Ízg-vérig francia sztereotípiák, tűzokádó megaparadicsom, zöldségkávézó meg egy csomó bagett – mi kell még a felhőtlen szórakozáshoz?!

Franciaországban járunk. Már éppen végeznék ki Gangreen professzort, mikor megjelenik hű segédje Igor, és egy paradicsom alakú hőlégballonnal ügyesen megszökteti, majd pedig egy turistacsoportoktól hemzsegő kastély titkos termében rendezkednek be. Professzor bízik abban, hogy Nicodemus próféciája beteljesül, vagyis Igor hasonlóságát kihasználva királlyá teszi őt, ezáltal ő is hatalomra kerülhet!

Közben főszereplőnk, egy amerikai B-színész összetalálkozik egy vidéki francia lánnyal; annak rendje és módja szerint bemutatkoznak „szia, én egy vidéki francia lány vagyok” – fiú pedig azt hazudja, hogy ő Michael J. Fox, és ezzel minden el van intézve. Miután tiszteletét teszi egy családi vacsorán a csaj szüleinél, elmennek az Emberek és Zöldségek Koalíciója által rendezett estére, ahol Fuzzy Tomato-t, a kis szőrös paradicsomot egy We Are The World paródia után elrabolják a rosszak, helyette pedig egy gonosz paradicsom-metállal készítik ki az embereket. Michael és a lány egy zöldségkávézóban egészen véletlenül tippet kapnak arra nézve, hogy hol is keressék Gangreen professzort. A kastélyba érve elkapják a lányt, Michaelt pedig tömlöcbe vetik, ez utóbbi annyira nem bírja a strapát, hogy fogja magát és egyszerűen kisétál a forgatásról. Látszólag összetört szívvel beáll katonának, és Gangreen paradicsomai elleni háborúban próbálja magát kinyírni, persze sikertelenül. (Egyébként zseniális ez a harcolós rész, amikor a terepasztalos figurákat meg a valódi elemek abszurd módon vegyítik!!) Lövészárokban találkozik XXVII. Lajossal, az eddig eltitkolt, igazi királlyal, akit a lány segítségével megszöktetett Fuzzy Tomato társaságában hazaszállít.

Természetesen Gangreen professzor sem tétlenkedik: szőrös paradicsom kinyert nedvéből előállít egy ún. mega-dicsomot, amely szájából tüzet fúj, de Michael egy csillárral ügyesen felszeleteli. Az ál-király Igor és az igazi király kardpárbajt vív, majd autós üldözés következik a Diadalív körül, a végén pedig a napfogyatkozáskor megkoronázzák XXVII Lajos, vagyis a jóslat beteljesül. Igort lecsukják, a professzor pedig ismét csak megszökik…

Megint csak azt kell, hogy mondjam, mint anno a harmadik résznél, vagyis egyáltalán nem rossz! Mint vígjáték, baromi szórakoztató tele mindenféle pihent ökörséggel. Nem titok, hogy szinte ellövik az összes létező francia sztereotípiát a csigazabálástól kezdve, minden feliratnak LE van az elején stb. Kedvencem, mégis az, hogy bármilyen szituáció is adódik, mindenkinek mindig bagett van a kezében, azzal integetnek meg hasonló kreténségek!
Újdonságként hat viszont a filmből való kilépés – gondolok olyan dolgokra, hogy az operatőr majdnem elesik a lépcsőn, vagy Michael egyszer kisétál a forgatásról, mert nem bírja, de szinte állandóan a forgatókönyvre utalgatnak, hogy mi jön most ezután, elég sokszor előkerül bizonyos helyzetekben, azt olvasgatják.
Paradicsomok megint csak változtak az előző részhez képest. Ezúttal három, jóval nagyobb termetű, gonosz karaktert vonultat fel (Zoltan a félszemű, van egy agyaras komája, meg egy pufibb). Ami érdekesség, hogy mindhárman tudnak beszélni, és nem csak ilyen motyogás, mint az előző részben, hanem rendesen angolul. Fuzzy Tomato szintén szájat „növesztett”, sőt még lába is lett. Valamint egy-egy epizódszerep elejéig megjelenik a második rész nyomozója, mint parancsnok, de a klasszikus Attack of The Killer Tomatoes főcím is visszaköszön, öröm hallani! Csak egyetlen dolog van, ami nem hagy nyugodni: szegény Igornak megint folyamatosan végig kell vigyorognia a filmet…

Értékelés: 9/10

eyescream