Több szempontból is különleges kerekasztallal jelentkezünk: ez kereken a tizedik ilyen cikkünk, aminek apropóján egy magyar kuriózumot fogunk boncolgatni. Magáról a filmről sok érdekességet megtudhattok a részletező részben, elöljáróban annyit, hogy egy itthon egyedülálló thrillerről lesz szó. Vendégünk Dancsó Péter, akit a Videómánia magyar filmeket boncolgató kritikusaként, illetve a Fakultatív csoport tehetséges filmeseként ismerhettek.

Dancsó Péter: A Defekt Fazekas Lajos redukált Pszichó újraértelmezése. Az ihlető film szimbolikái megtalálhatóak itt is: kitömött állat, nem láttatott női karakter (anya helyett itt feleség, akinek furcsa mód vannak elrendezve a ruhái egy paraván mögött), hogy az alap szituációról ne is ejtsünk szót. A különbség annyi, hogy a kiszemelt női áldozat a Defektben maga válik gyilkossá (szintén sok filmben visszaköszönő kriminálpszichológiai kérdéskör), miután autója defektet kapott. Egy szerencsés összeesésnek köszönhetően a rendőrség bizonyítékot is talál a már halott gyilkos bűnösségére azzal, hogy kihorgásznak pár terracottát a medencéből.

A másik szálon két nyomozó: Kern András és a magyar népmesemondó Szabó Gyula próbál pár percet hozzátenni a játékidőhöz, de jelenlétüket feleslegesnek éreztem. A gyilkost Márkus László alakítja, akinek indítékairól és háttértörténetéről rövid képernyőideje alatt és után sem tudunk meg különösebb információt.

A TV-re gyártott film öt éven keresztül készült, mégis rövidke, mindössze egy órás pszicho-thriller, mely műfaj még a 70-es években is ritka, és inkább volt kísérletezés. Játék a zsánerfilm ezen alműfajával (lásd: Tímár Péter: Mielőtt befejezi röptét a denevér; Dobray György: Az áldozat). Ha kivágnánk a hangulat- és feszültségteremtőnek számító, ám mára unalmassá öregedő jeleneteket (amiket túlzó folyamatos zenei aláfestés kísér), akár rövidfilmmé is lehetne alakítani, ami jobban állna neki. A Defektet egy néma, egy csattanóra kihegyezett Twilight Zone epizódként jobban el tudnám képzelni.

Plendil: Ritka szerzet eme produktum, ami részben a nagy elődök suspense (nem hazai) hagyatékából próbál táplálkozni, másrészt pedig a játékfilmjeink jó hagyományai alapján a színészekre próbálja a nehezéket rákötni (a filmből kiderül az utalás gyökere). Mindössze egy órás a film, ennek ellenére sok helyen éreztem vontatottnak. Nem volna baj, ha lassan építkezne, de úgy harminc perc után (ahogy Márkus László eltűnik a képernyőről) az utolsó tíz perc kezdetéig csak egy helyben toporog. Illetve a néző is csak kelletlenül nézegetheti a képkockákat. A főbb karakterek nem volnának rosszak, de a párbeszédeknél gyakorta éreztem az erőltetettséget, ami egyértelműen visszavezethető a forgatókönyv gyengeségeire. A megvalósításban is akadtak nehezen emészthető részletek, mint a vágások kuszasága és a zenék. Hogy őszinte legyek, egy egyszerű krimiben, ahol nem próbálnak meg egy sorozatgyilkost ilyen közelről bemutatni, ott véleményem szerint remekül működne, azonban e helyütt kétségeim támadtak a fúvós hangszerek jogosultságát illetően. Végül pedig szót érdemel az időnként fellobbanó helyzetkomikum, de a borzalmak és az egyébként jól ütemezett fekete-fehér kompozíció mellett kissé kelletlenül fest. Mindezek mellett akadtak érdekes momentumok, a fény-árnyék hatásokra felfigyelhet bárki, ahogy az akciójelenetekre is, mert ezek miatt érdemesnek tartom a megnézésre. No és persze mert hazai darab. 5/10

Zoo_Lee: Magyar horrorfilm a hetvenes évekből… hiába foglalkozok a műfajjal évek óta aktívan, ez fehér folt maradt az ismereteim sorában. Nem csak azért, mert egy naturalista, paráztatós filmet képtelen vagyok elképzelni az akkori viszonyok között, hanem mert ha sikeres lett volna az a bizonyos film, a készítők nyilvánvalóan nem álltak volna meg, és folytatják a kísérletezéseket a hitchcocki berkekben… A Defekt mégis képes volt pozitív meglepetéseket okozni. Alapjában véve egy klisés, végtelenül kiszámítható, ezerszer ismert történetet kapunk kézhez (a Psycho minden téren inspiráció lehetett), melynek kivitelezése azonban elismerésre méltó. Adva van a szép, fiatal, magára maradt hősnő, fekete-fehér képi világ, amelyet a két szín közül inkább utóbbi dominál, egy tűrhető háttérzene, a készítők pedig éltek a lehetőségekkel, és maximálisan kihasználták a rendelkezésükre álló eszközöket. A hangulat a fénypont a filmben, igazi paráztatós, nyugtalan légkört sikerült teremteni, a néző sosem tudhatja, mire számítson, mi fog történni legközelebb. A nagy probléma csak az, hogy semmi. Első megnézésre még úgy ahogy érdekes volt a Defekt, de (spoiler!) a nagy része tulajdonképpen két részből áll: a hősnő (Gyöngyössy Katalin) próbálja eltüntetni egy gyilkosság nyomait, miközben Kern András és Szabó Gyula lényegtelen mellékszerepekben autókáznak a környéken, aminek pontos helyét sosem ismerhetjük meg (sőt, még a kocsik rendszámai is ki vannak takarva). Kuriózumnak nem rossz, érdekes belegondolni, mi lehetett volna, ha valaki folytatja az ilyen jellegű filmek gyártását hazánkban, de  – nem tudom, a kollégák közül hányan sütik még el ezt – a Defekt sajnos olyan, mint a magyar narancs, amiről legalább azt nem írom le, hogy milyen, és miért szeretjük mégis. Egy megtekintés ajánlott hazaszeretetből és kíváncsiságból, amúgy szerintem teljesen átlagos, felejthető alkotás. 5/10

DeerWoman: A részletekről a többiek mindent elmondtak szerintem, nem is szaporítom feleslegesen a szót. Nálunk az egész családnak nagyon tetszett ez a film, különleges atmoszférája van, kellőképpen feszültségkeltő és a lélektani drámafaktora is nagyon rendben van. Megoldásaiban sokszor felidézte bennem a Jörg Buttgereit filmeket, amik azért jóval későbbiek, de nagyon szeretem őket és rokonnak érzem a stílust. A hullaeltüntetős rész kissé vontatott és unalmas, emiatt nem adok maximális pontot rá, valóban rövidebb műsoridővel még működőképesebb lenne. Mindenképpen ajánlom megnézésre, nálam erős 8/10.

eyescream: Fazekas Lajos 1977-ben készült bűnügyi filmjében több alkalommal is láthatunk fedetlen női kebleket, emellett pedig a számomra idegesítőnek ható háttérzenéje az, ami miatt mondjuk még öt év múlva is emlékezni fogok rá. Sajnos ezen kívül semmi extra nem fogott meg ebben a fekete-fehér, nem túlságosan nagy költségvetésű történetben. A gyilkosság, illetve a nyomozás látszólagos megkeveredése sem nyújt különösebben izgalmas perceket (maga az ötlet viszont nem rossz), egyszer szerintem simán meg lehet nézni, legalábbis ha valakit érdekelnek a magyar filmezés undergroundabb alkotásai. 6/10

tvshaman: Magyar horrorfilm? Ráadásul csak egy órás? És olyan színészekkel, mint Márkus László, Kern András, Kézdy György meg Szabó  Gyula? Naná, hogy érdekel! Furcsának tartom, hogy sehol nem hallottam még ezelőtt róla, pedig nem akármilyen film, annak idején be is tiltották a realizmusa miatt. Lényegében egyszerű történet, ám olyan dologról szól, amiről sem azelőtt, sem azóta nem nagyon készítenek hazánkban mozikat: egy sorozatgyilkosról. Viszont érdekes módon valójában mégsem róla mesél a Defekt, hanem egy áldozatáról, aki nem csak, hogy szembeszáll vele, de le is győzi és túl is éli a találkozást. Mellékszálként egy fiatal nyomozót és idősebb társát láthatjuk, akik a maguk megpróbálnak megtalálni valakit vagy valamit, de maguk sem tudják, kit/mit keresnek. Néhány dolog, ami miatt anno ez a mű botrányos lehetett: meztelenség, erőszak, a nagyjából tehetetlennek beállított rendőrségi szereplők, Márkus félelmetes játéka vagy a befejezéskor látható pincebeli részlet, ami még mai szemmel nézve is elég ocsmány. A monokróm látványvilág, a furcsa zene és az ijesztgetős pillanatok együtt kitűnő hangulatot teremtenek, a színjátszók is remekelnek, meg még a játékidő is baráti. Az egészre a koronát a befejezetlen lezárás teszi fel, ahol elgondolkodhatunk, hogy vajon hogyan alakul a lány és a nyomozó sorsa. Talán nem annyira horror, inkább thriller/krimi, de mivel sajnos Magyarországnak is vannak sorozatgyilkosai, így ennek a problémának egy ritka feldolgozásaként, sőt, a készítési ideje miatt akár kordokumentumként is tekinthetünk rá. 10/10

Miskei: Szerencsésen pont akkor láttam még anno a Filmmúzeumon, mikor elkezdtem egyre behatóbban foglalkozni a horrorral, így a hitchcocki hommage már akkor is nyilvánvalóvá vált számomra. Mivel a mai napig ez az egyetlen magyar horror játékfilm, ami moziban is futott, plusz Márkus László szenvtelen tekintete, zsigeri, impulzív játéka mindenképp érdemes a figyelemre. A zene – főleg mikor a hölgy a nyomait tünteti el -, a majdani point & click játékokéra emlékeztet, nem mondanám túlságosan feszültség teremtőnek. A rövid játékidő ellenére nem volt mivel kitölteni a cselekményt, minimális dialógus, néhol érthetetlen motiváció. A fény-árnyék játék megsüvegelendő, Márkus remek, abszolút kuriózum kategória. 6/10