J.D. Barker és James Patterson írók neve valószínűleg már nem ismeretlen a magyar olvasók számára. Barker önálló műveit az Agave kiadó gondozásában már kezükben foghatták hazánk könyvmolyai, de az írópárostól tavaly is kaphattunk egy közös művet: A madártollas gyilkosságok címen, mely a krimi műfajt erősítette. Ám új alkotásuk A zaj már egészen más vizeken evez.

Történetünk az USA egy eldugott szegletében, az Oregon állam béli Mount Hood közelében kezdődik. Egy alig 180 fős kis erdei falucska éli itt békés önellátó életet a nagyvilágtól elzártan, annak szennyétől mentesen él. Ám valami történik az erdő mélyén, s a település teljes lakossága eltűnik. Házaik porig rombolva, állataik agyonzúzva maradnak hátra a két megmaradt túlélő, a nyolc éves Sophie-ra és tinédzser nővérére Tennantra. A katonaság lezárja a környéket és egy maréknyi tudós feladata, hogy kiderítse mi történt itt, miközben egy igazi vaskalapos tiszt figyeli minden lépésüket.

A zaj nem teketóriázik, rögtön a sűrűjébe veti az olvasót, hogy aztán egészen az utolsó oldalig ott is tartsa. Ugyanis a könyv az elejétől a végéig nagyon feszes tempót diktál, se üresjáratok, se fölös monológok, csak a színtiszta egymásba fonódó események sorozata. A kifejezetten gyors tempót az igen röpke, átlagosan 2-3 oldalas fejezetek is csak erősítik, amik valósággal ráncigálják magukkal az olvasót. Hisz mindig épp történik valami, mindig felüti a fejét váratlan fordulat, na még csak egy gyors fejezet, na még egy és az ember le sem tudja tenni a könyvet. Szerencsére az egész nagy gyorsított tempó nem fullad monotonitásba, sem unalomba, hisz a több szereplő szála színesen tartja a dolgokat. Tényleg mindig úgy alakul a történet, hogy amikor épp elegünk kezdett volna lenni egy adott szeletből, átváltunk váratlan egy másikba, akció helyett misztikumot, misztikum helyett drámát kapunk stb. A pörgősség mellett szerencsére még a dramaturgiai ívet is képes megtartani a könyv, nem esik szét a cselekmény, szépen haladunk, vagy inkább rohanunk a lezárás felé, ami okosan az utolsó pillanatig teljes kilátástalanságban tartja az olvasót, hogy miként is lesz megoldva ez a sokadalom. Pont emiatt viszont sajnos maga a végkifejlet a szálak elvarrása kissé kapkodósra sikeredett talán, hiszen közel 400 oldalnyi történetet pár oldalban nem lehet érdemben befejezni.

Sajnos ennek a gyors tempónak két erősebben érezhető ára is van. Az első, hogy karaktereink kifejezetten egysíkúak és erősen klissések, viszont ennek ellenére, sem tudom azt mondani, hogy bajom lett volna velük, hisz mindnyájan a maguk módján épp beleilletek az események sorozatába. Nem éreztem egyiket sem feleslegesnek, vagy erőltetettnek, mindenki hozta az oda illő szerepét. A másik, hogy a történet az akció oltárán feláldozta annak mélységét, így az egész kicsit olyan erős B kategóriás akciófilmnek hat, mintsem igazán velős, komoly regénynek ami klasszikussá válhat a maga osztályában. Néha olyan érzésem volt, hogy mintha direkt egy potenciális szuperprodukciós film alapjának írták volna az egészet. Ami persze nem feltétlen baj, csak lehet nem mindenkinek veszi be a gyomra.

Összességében tehát A zaj egy igencsak pörgős olvasmány, ami bár nem váltja meg a világot, és komoly elvárásokkal sem szabad elé ülni, még is képes végig szórakoztató és izgalmas maradni.

Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: Akik egy könnyed de szórakoztató olvasmányra vágynak.

wooltur

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől most ITT megrendelhetitek a regényt!