Mezőgazdasági, más néven agro-horror címke sokakban az Új-Zélandon játszódó, agyament horror-komédiát, a Black Sheep-et juttatja elsőként eszébe, pedig hát az írek is készítettek egy hasonló, farmon játszódó rémisztgetést. Illetve csak próbáltak, ugyanis az ígéretes ’A dolog az istállóban’ koncepció mégsem hozza meg a kívánt horror-hatásfokot.

Dan egy tehénfarmot örököl az apjától, de mivel nem igazán megy a biznisz, egy állatorvosnő közbenjárásával jószágait biogenetikai kísérletekhez adja kölcsön. Egy alkalommal a dokinő rendellenességet tapasztal az egyik állatnál, majd amikor koraszüléssel világra jött borjút boncolni kezdik, valami egészen rendkívüli dologra bukkannak.

Egészen pontosan hat darab, hihetetlen növekedésű halott magzatra, amelyek közül az egyik még él, és megszökik. Attól kezdve pedig az egész farm veszélyzónává változik, és együtt indul vadászatra Dan, a genetikus faszi, és egy, éppen a helyszínre vetődött fiatal szerelmespár…

Billy O’Brien által írt és rendezett filmben már az elejétől kezdve ott bujkál a potenciál – sokat köszönhetünk például a szokásostól eltérő, nyugtalanító fényképezésnek -, de aztán sajnos mégsem hozza meg a kívánt eredményt. Még a kis költségvetés sem igazán zavaró – néhány szereplő játszik nagyjából egy istállónyi helyen -, az viszont annál inkább, hogy még a film zárójelenetében sem pillanthatjuk meg egészben a mutáns állatot, hogy valójában hogyan is néz ki (csak maximum néhány elejtett, kósza részlet adhat támpontot), és tanúsíthatom, hogy a Kedves Nézőnek ez bizony rohadt frusztráló tud lenni. Mert valljuk be: mennyire lehet horrorisztikus ez a (behatárolt területen folyamatosan) gazdatestet kereső, genetikailag elcseszett lény, ha a film cselekményére szánt másfél óra alatt kvázi kinézetéről, testfelépítéséről nem igazán derül ki semmi…

Értékelés: 6/10

eyescream