Néha az ember egészen furcsa módon akadhat rá egészen izgalmas művekre. Ez a háromrészes OVA teljesen véletlenül bukkant fel, amikor horror témában keresgéltem az Anime News Network adatbázisában. Kaland, misztérium, pszichológiai, sci-fi és még egy másik műfaj is keveredik az Interlude-ban, de ez utóbbi megnevezése erősen elspoilerezné a történetet. Tehát meglehetősen többrétegű alkotásról van szó, ezért is szerettem rögtön bele, nem pedig a néhol ecchi részleteket súroló hatalmas melles női figurák miatt (becsszó). Az tetszett meg, hogy van benne valami kettősség, valami ellentétes, ambivalens hangulat, amely magával ragad és feszülten várjuk, hogy mit tartogat a jövő, illetve a következő epizód.

Nos, a főszereplőnk… hmm, hát… zavarban vagyok, hiszen egy fiú – nem ez az érdekes –, akinek nincs neve, olyan értelemben, hogy nem ismerjük. Szóval bárki is ő, mindenesetre fiatal, suliba jár és van egy barátnője – vagy olyasmi –, aki Tamaki Maiko névre hallgat. Bár igazából nem nagyon figyel erre, valójában semmire sem, hiszen az egyetlen dolog, ami érdekli, illetve pontosabban az egyetlen személy, aki lázba tudja hozni, az nem más, mint…. nah, a srác – ki más? –, aki ezzel tökéletesen jól el is van. Minden nagyon nyugodt, élik a kis életüket, valamitől mégis nyomasztó a hangulat, hiszen főszereplőnknek furcsa, kimondottan komor álmai vannak. Persze lassan kiderül, hogy valamilyen érdekes, titokzatos sorozatgyilkos szedi áldozatait a városban, és egy bizonyos Marufuji Izumi és kolléganői ebben az ügyben nyomoznak, de hogy mi is ez az egész, az nagyon zavaros, mert valami okból kifolyólag másnap senki sem emlékszik az előző éjszakára, csak a szerencsétlen név nélkül maradt diákunk.

És gyakorlatilag így indít minket utunkra a rendező, Tatsuya Nagamine… Bele is kavarodunk rendesen, hogy mi is az, ami megtörténik és vajon hol ér véget az álom és hol kezdődik a valóság. Emiatt lesz zseniális az egész alkotás, mert megdolgoztatja az agyunkat, hogy most a Mátrixban vagyunk-e vagy egy számítógépes játékban (maga az Interlude egy 2003-as visual novel eredetileg, melyet animévé adaptáltak). Esetleg az egész egy álomvilág, egy fantazmagória, amelybe a főszereplőnk és a többiek csöppentek? Kicsit a Higurashi történetvezetésére is hajaz az OVA emiatt, leszámítva, hogy kevesebb a gore jelenet és a kawaiit inkább némi lightos ecchi helyettesíti. De aki látta mindkét művet, bizonyára érti, mire próbálok kilyukadni! Az egész Interlude hangulata borzasztóan nyomasztó lesz, hiszen folytonos bizonytalanságban vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi is az igazság, mi is történik és vajon van-e az ilyen szituációból BOLDOG kiút.

A látványvilág kicsit para és kimondottan nyugtalanító. A színvilága egyszerre kellemes és felkavaró, a zenéje (Koichiro Kameyama) pedig természetesen melankolikusan dark. Az átvezetések, melyek a részek elején és végén monológok formájában jelennek meg egyszerűen fantasztikusak és érdemes végighallgatni őket, hiszen kulcsfontosságúak a mű, illetve a karakterek viselkedésének értelmezésében. Nyilvánvalóan elsősorban ezek miatt kapta a címét az anime, ezért megfelelően kidolgozottak és nem a háttérre tették a hangsúlyt, hanem a színpadias megvilágítás mintegy kiemeli, hogy mire is kell igazán figyelnünk.

„Thank goodness today is today,
because I was able to see you.
Thank goodness I looked out the window,
because I got to see you.

Even if we’re apart now,
Can we promise each other that
we’ll be together tomorrow?
If we’re late while we sing
then like a song…

Let’s go out the city and the hills
and sing at the top of our lungs.
Let’s go into the forest and the parlors
and sing at the top of our lungs.
When we run into gogs or tabby cats,
Let’s scare them with our voices by going, ’Hey hey hey!’
We’re all friends, and together we are
Second Year, Class Two.

Thank goodness you”re yourself,
That’s what I like about you.
Thank goodness everyone is here,
because I love them all.

When we say goodbye, I’ll be sad
because I’ve gotten to like you.
Your class should also
sing at the top of their lungs.”

Egészen lassan bontakozik ki előttünk, hogy mi is ez a világ, melybe betekintünk, kik ezek a szereplők, és miért léteznek párhuzamos valóságok, ahol minden nyugodtabb és ezért ijesztőbb, komorabb, valamint nyomasztóbb is. A kérdés, melyet feszegetünk igazán izgalmas – szerintem – és korántsem egyszerű rá a válasz, hanem jóval bonyolultabb folyamatok vezethetnek el bennünket a végső megoldás irányába. Nem tudom létezhet-e megfelelő válasz egy ilyen típusú szituációra, azonban az szerintem biztos, hogy alaptermészetünktől fogva kódolva vannak bennünk a túlélés ösztönei és a szabad akarat néha ezt képes felülírni. Véleményem szerint ez is kicsit benne lappang az OVA-ban és emiatt lesz igazán dark és elgondolkodtató a mű. Azon túl, hogy a lelki őrlődés zseniálisan van ábrázolva, nem mehetünk el amellett sem, hogy a karakterek mennyire frappánsan testesítik meg a rájuk osztott szerepeket. Spoiler nélkül azonban sajnos nehéz ennél többet mondanom erről, ami tényleg kár, hiszen iszonyatosan sokrétegű a felépített világ és a problémakör. Természetesen itt sincs konkrét állásfoglalás, nem mondják meg nekünk, hogy a meghozott döntések helyesek-e, ez teljes mértékben ránk van bízva.

Young Fresh: Ookinakoede

Hogy miért ajánlom ezt és kiknek? Elsősorban a sci-fi rajongóknak, az időutazás kedvelőinek, a thriller történetek megszállottainak, illetve azoknak, akik szívesen elmerülnek egy dark, komor világban, hogy azután elmondhassák magukról, hogy mindez az utazás megérte, az élmény miatt mindenképpen.

Értékelés: 9.5/10

ANN

Smaragd Sárkány