Egy “Minden idők 10 legnagyobb baromsága” listán biztosan dobogós helyezést érne el a Howard, a kacsa című amerikai trash/horror/sci-fi (nem is tudom minek nevezzem, a legfrappánsabb talán az lenne ha egyszerűen csak a SZAR jelzővel illetném, azt meg döntse el mindenki maga, hogy megeszi -e vagy sem). Nem is tudom elképzelni, hogyan juthat valakinek ekkora f*szság az eszébe, hogy egy idióta kacsával csináljon filmet (pontosabban képregényt, hisz’ a film az alapján készült). Na mindegy, mi ennek csak örülhetünk, hogy vannak ilyen elmebeteg állatok, mert b-mozi volta ellenére – vagy inkább épp amiatt – ez a film rendkívül szórakoztató.

A filmet elég régen láttam, a történetben kisebb (meg nagyobb, meg kurva nagy) hibák előfordulhatnak, ezekért bocccs. Na szal az egész úgy kezdődött, hogy: Howard (a kacsa, tudod) békésen éldegél a Kacsa-bolygón, amikor egyik szép napon valami galaktikus segglyuk beszippantja és elrepíti kedvenc planétánkra, a Földre (egészpontosan Cleveland-be). Itt aztán hogy-hogynem befogadja egy tehetséges, ámde mégis balfasz rocker csajszi, Beverly (Lea Thompson játsza, Vissza a jövőbe c. filmből lehet ismerős). Ha már így itt van (Howard), el is kezdi rendesen keverni a szart, pl. segít kikeveredni Beverlynek egy nagggyon előnytelen lemezszerződésből (mér is ne), de aztán kis barátunk besokall és haza szeretne menni. Beverly révén találkozik egy Phil nevű balfékkel, akit Tim Robbins alakít (ő egy nagyon híres színész, asszem). Phil-nek van egy bájos jelenete, amikor elkezd hápogni a kacsának (Howardnak), hát azon be lehet fosni. Na lényeg az, hogy ez a Phil gyerek hamar kideríti, hogy hogyan is került Howard a Földre: egy kutatócsoport egy bizonyos Doktor Jenning vezetésével létrehozott egy új spektroszkópot (ez egyébként mi a szar?), ami átjárót nyitott meg a Világok között! Végülis ezt még az emberiség nagy része tán le is szarná nagy ívben, DE egy második kísérlet alkalmával véletlenül beteleportálják a Nagy Fekete Démont. És ez bizony marha nagy szívás, de szerencsére itt van nekünk Howard, aki bátran felveszi a harcot a nagy ánusz-szájú szörnnyel. Hát ennyi lett volna a sztori nagyjából, a végét már nincs kedvem bepötyögni, meg azt amúgy is mindenki sejtheti.

A történetből kihagytam, de amúgy a film tele van “poénos” cuccokkal, pl. a soft-erotic jelenet Beverly és Howard (a kacsa) között, az nagyon ül, meg Howard benyögésein is lehet jókat derülni. Igazából ezt látni kell, mindenképpen ajánlom, partykon jól bebólézva biztos kurva nagy feeling. Ökörségben meg csak egy film tudja felülmúlni szerintem (mármint a nyolcvanas évekből), ez pedig a Gyilkos Paradicsomok Támadása c. förtelem, amiről szintén fogok írni, ha majd lesz alkalmam valamikor újra megnézni. De addig is itt a Howard, a kacsa ami egy baszott jó film. Kvak-kvak!

értékelés: 9/10

Yoko Homo