Sajnos ezúttal sem Hugh Laurie arrogáns doktor-figurájának egész estés adaptációjához lesz szerencsénk, pedig mindenképpen jobban jártunk volna vele. A komikus elemeket felvonultató fantasy-horror széria második és harmadik részének enyhén sikertelen mivoltát nem tekintették intő jelnek, inkább lelkesen elkészítették a magából különös lényeket ontó ház negyedik epizódját. Annyi sütnivalójuk azonban már akadt, hogy közvetlenül videóra gyártsák le ezt a rakás szerencsétlenséget, és még véletlenül se terrorizáljanak vele moziban vagy tévében!

Roger Cobb feleségével (Kelly) és lányával (Laurel) alig költözik be az örökségét képező ódon házba, amikor egy szerencsétlen autóbalesetben életét veszti, lánya pedig élete végéig tolókocsiba kényszerül. Roger mostohatesója, Burke ugyan igyekszik rávenni az özvegyet, hogy adja el a házat, ám minden kísérlete dugába dől. Aztán egyik napról a másikra Kelly különös, természetfeletti jelenségeket kezd észlelni – pizzából kijövő arc, vért spriccelő zuhanyrózsa, fenyegető felirat a tükörben stb.-, később a lányát még az ágy is magába szippantja.

Kelly tehát utána olvas, majd elmegy egy őslakos szellemi vezetőhöz, aki elmagyarázza, hogy lehet megidézni Roger szellemét. Közben maszkos alakok betörnek a házába, de egy kutya alakú lámpa megelevenedik (!) és elkergeti a betörőket, viszont a lánya kórházba kerül. Ekkor megint felkeresi őt Burke az adásvételi szerződéssel, de hamar lebukik, hogy ő küldte a maszkosokat. Kelly túlvilági segítséggel rájön, hogy férjét valójában hidegvérrel meggyilkolták, mire Burke újra visszaküldi embereit, hogy gyújtsák fel a kecót, de azok a pincében össze-vissza képzelődve kinyírják egymást. A ház ettől függetlenül mégiscsak kigyullad, szerencsére Roger szelleme még időben segít Kellynek, aki a lányával együtt sikeresen kimenekül, mielőtt a pincében lévő csatornafedélből egy csomó világítós folyadék vulkánként az égbe szökik. Mindenki jól van, Burke pedig elnyeri büntetését.

Kétségtelenül egy harmatgyenge folytatás, ami az eredeti Ház sokszoros megerőszakolt, lebutított vázát próbálja felhasználni ürügyként egy drámába hajló, ámde iszonyatosan unalmas és vontatott cselekmény képében. Kicsit megvariálva akár még egy Poltergeist IV is lehetne, igazából itt már semmi sem számít. Horror vagy a vígjáték címke szintén teljesen elhanyagolható, akárcsak az, hogy éppen mi történik, ugyanis a csapnivaló színészek és az ügyetlen, bugyuta jelenetek olyan szinten aláásnak mindenféle élvezhetőséget, hogy az fájdalmas. Borzalmasan rossz, kerülendő! (Kis érdekesség, de a történet kiagyalói között ott van Jim Wynorski – olyan fenomenális zs-filmek direktora, mint: Vérszomjas szörnyecskék 4, Vampirella, Komodo vs Cobra, Dinocroc vs Supergator, Piranhaconda stb. -, szóval már kezdem érteni, miért olyan, amilyen…)

Értékelés: 4/10

eyescream