Nem rejtem véka alá azon véleményemet, miszerint a sorszámokkal ellátott filmes folytatásokért nagyon nem vagyok oda – főleg, ha ezek egész estés animációs mutatványokból kerülnek ki. Mivel azonban a humorosan horrorisztikus (vagy horrorosan humoros?) első rész olyan szörnyen jól sikerült, egyből rohantam is párommal a moziba befelé, hogy megtekintsem a folytatást. És, hogy milyen lett, egy kattintás után te is megtudhatod!

Az első rész végén a szinte már „fogságban” nevelt vámpírcsajszi, Mavis összejött Jonathan-nal, az emberfiúval, és Drakula papa is megpróbálta elfogadni a vegyes nászt, mert hát a szörnyek életében egyszer adódik csak DING – ahogy ők nevezik. Ezt egy fergeteges esküvő követi, majd nemsokára megfogan a kis Dennis.

Ahogy a lurkó lassan cseperedik, csak nem akarnak kibújni a vámpírfogacskái, amitől Drak-papa egy kissé zabos lesz, és tervet eszel ki. Míg Maviséket elküldi a kinti (értsd: emberek lakta) világba körülnézni, addig országos cimboráival (Frankenstein szörnye, farkasember, múmia, láthatatlan ember, illetve a rémes-négyeshez ezúttal egy zselészerű paca is csapódik) különféle kalandok közepette megpróbálják a srácot a szörnyesség útjára vezetni.

Dracula már éppen kezdi elfogadni, hogy a srácból soha nem lesz igazi vámpír, mikor a Dennis ötödik születésnapjára rendezett nagyszabású eseményre váratlanul beállít faterja, Vlad, aki köztudottan ki nem állhatja a halandókat…

A folytatást – az előző részhez hasonlóan – szintén Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma, Szamuráj Jack) rendezte, viszont a forgatókönyvírásba ezúttal már a Drakula eredeti hangját adó Adam Sandler is beszállt. Talán emiatt (vagy sem?), de a második rész narratívája közel sem sikerült olyan fesztelenre és gördülékenyre, mint az elődje. Ha röviden jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy a mostani film inkább a direkt helyzetkomikumokra kihegyezett humoros gegek arzenálja – melyek jelentős része muzikális kötődést is hozott magával -, viszont az amúgy is cammogó cselekményt nem igazán akarja előrelendíteni.

A mese minden pozitívumával és bájával együtt is egy leplezetlenül nagy SONY reklám – ezen senki ne lepődjön meg, mert a Sony Pictures Animation-t valahogy azért csak promózni kell -, de az azért szerintem elég gáz, hogy a minden tekintetben klasszikus vámpírok úton-útfélen csúcsmodern mobiltelefonokat használnak. Mindezen bakiktól eltekintve – még ha nem is sikerült olyan bombasztikusra, mint az első rész – egyáltalán nem tűnik zavarónak vagy izzadságszagú folytatásnak. Ha az elődje tetszett, akkor bátran tudom ajánlani ezt is!

Értékelés: 7/10

eyescream