Hiába a klassz autók meg a precizitás, Isten óvjon minket a német horroroktól! Elég, ha csak az orbitális népszerűségben fürdő, germán Ed Wood által kreált számítógépes utóérzéseket említem (House Of The Dead, Alone In The Dark, BloodRayne stb.). Ha ez volt Mr. Uwe Boll filmográfiájának legjava, akkor vajon milyen rettenetre képes a fogtechnikusból rendezővé váló Olaf Ittenbach, kérdem én?! Választ alább olvashatjátok…
Még leírni is rossz, de azért próbálkozom vele.
Az egyik szál: egy szőke hosszú hajú fazon meg durván elcseszett társa (aki előszeretettel nyírja ki magát véletlenségből, és ezt elvileg poénosnak szánták) önkénteseket keres valamiféle fura légióhoz. Ezt konkrétan annyira balfasz módon viszik véghez, hogy szinte üvölteni lehet a fájdalomtól! Begyűjtik a fazonokat, majd megkérdezik tőlük: hogy akarnak meghalni, és egyéb hasonló ökörségek…
Másik szál: két nímand srác (William a normálisabb, Luke meg a segg-idióta) megy a sivatagba, aztán felveszi őket egy atom-pszichopata stoppos, aki néha hülye, néha meg habzik a szája. Út közben szórakozásként megölnek egy rendőr bácsit, de valami idegen lokálhíró, (aki mellesleg azt se tudja, mi a halál van), megmenteni őket. Mindenki happy. Így jutnak el a közeli kisváros bárjába, ahol a rendkívül kretén helyiek között felfigyelnek a csinos pultos csajszira, Geena-ra. Pontosabban csak a normálisabbik, mert tesója addig öncélú bohóckodással próbálja eltölteni időt.
És most jön a végkifejlet: ide tévednek be az elején említett begyűjtök és a szintén germán-archetípus főnökük (valami röhejes ahogy kinéz a fickó!) majd minden különösebb ok nélkül hentelni kezdik a népet. Van, aki meghal, van, aki pedig átváltozik valami fura izévé; a pultoscsaj például egy nagyfogú arctalan rémmé. És az se mindegy, hogy piros helyett néha zölden vagy kékek kezdenek el vérezni, haha! Todaio, a légió főnöke gyermeteg, nyílpuskaszerű vakcina-fegyverével hadonászva kiadjak az ultimátumot: egy órájuk marad, hogy kiküldjék a csajt, különben nagy baj lesz! Annyit elárulhatok, hogy végül mégiscsak nagy baj lett…
Szavakkal nem lehet leírni azt az oltári szenvedést (nem mintha nem tudnék írni) amit e film megtekintése közepette átéltem; amúgy harmadszorra sikeredett csak elejétől a végéig, ám így is súlyosan megalázva érzem magam emberi mivoltomban. Egyetlen valamirevaló rész, amit egy kicsit is élveztem a filmből, az a lövöldözés a bárban, amikor fröcsög a vér meg robbannak szét a fejek, amúgy nagy nulla. Vannak szutyok horrorfilmek, de én ezt még annak se igen merném nevezni. Túl magasztos neki. Nem tudom, hogy valójában milyen célok vezérelték az alkotót – elvileg horror-vígjáték megnevezés alatt szerepelt –, dehogy Uwe Boll mellé kerülne életfogytig egy cellába, az is egészen biztos.
Értékelés: 4/10
eyescream
Néha azért eltöprengek azon, hogy egy ilyen moslék film elkészítése után a stáb úgy őszintén mit szól. Megnézik és meg vannak vele elégedve? Nem tudom mennyi volt a költségvetése, de tökmindegy, ha már kiadnak pénzt érte, csináljanak minimum nézhetőt. Ha nincs pénz fasza trükkökre, szórják tele hatalmas poénokkal (lsd. A dög I-II-III.). Nem is törekedtek rá. Mindig is tudtam, hogy a németek nem a humorérzékükről híresek, de azért ettől jóval többre számítottam.
Jelen esetben az van, hogy adott egy értelmetlen zagyvaság, unszimpatikus színészek és nagyon elcseszett poénnak szánt idegesítő beszólások.
Van benne néhány elég frappáns gore jelenet (főleg a kocsmás 5 perc), de ezzel minden jót elmondtam a filmről.
Kib*szottul idegesítőek a színészek, egytől-egyig. A főkolompos, a gyilkos testvérpár, a pszichopata road killer, az elb*szott 2 haver…
Kevés film van, amikor egyetlen egy “poénon” se tudok mosolyogni, hát ez olyan.
A történet egy badarság, totál értelmetlen. Ezzel baj nem lenne, mert legyünk őszinték, a horrort elsősorban nem a sztorik miatt szeretjük, de legalább lenne a film hangulatos, mókás, véres… semmi.
A zenéje talán, ami elmegy, elég változatos.
Meg jó lett volna, ha látok pár bevillanó csöcsöt. Hát ennyi örömet se kaptam a filmtől.
A legrosszabb filmek kategóriában nálam előkelő helyen szerepel…
köszönöm a támogatást 😉
amúgy Dög első része tényleg klassz, 2. és 3. része viszont már átmegy ilyen nagyon fárasztó agyfaszba…
Igazán nincs mit, társadalmi érdek, hogy mások ne nézzék meg ezeket a botrányosan szar filmeket 🙂
Nekem épp a Dög 2. és 3. része tetszik jobban, pont a nemnormális poénok miatt. Lehet persze, nekem van ilyen beteges humorérzékem, de nálam az a 2 film ütött 🙂 A 2. rész “kisbabás” jelenetén viszont nagyon nem tudtam mosolyogni, szerintem azt kihagyhatták volna… Ezt leszámítva nekem egyik kedvencem a Feast trilógia 🙂
Azért a nyitó jelenetet mi hetente idézzük “Te miről beszélsz?” “Na ezaz.”