Tegye fel a kezét, aki ne szeretett volna rádiós műsorvezető és/vagy zeneszerkesztő lenni! Csak ülsz az üvegfal mögött, és amikor kigyullad a lámpa, mondasz valamit, ami a hallgatókat jobb esetben érdekli. Valljuk be, nem egy megerőltető munka, viszont szórakoztatási faktora nagyon ott van! Viszont, ha élő adásban érdekesnek hangzó szellemtörténeteket osztasz meg késői órákon, és némelyikbe még érzelmileg is belebonyolódsz, az már korántsem annyira mondható annak…

Xiu Ping már isten tudja mióta rádiós DJ-ként dolgozik, de egy részegen elkövetett incidens után úgy dönt a főnöke, hogy áthelyezi egy jóval kevésbé hallgatott műsorsávba. Eben az éjféltől hajnali ötig tartó időszakban aztán elkezd szellemtörténeteket mesélni, hogy valamivel azért feldobja a hangulatot. Első históriája mindjárt az elhunyt szerelme tollából való: egy nő abortált magzata tér vissza. Ahogy egyre jobban belelovalja magát a történetekbe, úgy kezd el nyomozni az egyik kísértethistória után…

Nagyjából ugyanazt tudom elmondani erről a szingapúri produkcióról, mint a nemrégiben megtekintett, másik ázsiai (indonéz) szellemes mozival kapcsolatban: érdekesnek tűnő, misztikus alapötletből indulnak ki, de ezúttal sem tudtak olyan forgatókönyvet kanyarítani mögé, hogy az végig élvezni lehessen! Könnyen lehet, hogy ez a kontinensnyi kulturális (illetve film-szemantikai) különbségekkel magyarázható, de az össze-vissza csapongó jelenetek egybefűzése túlságosan leterhelt, hogy önfeledten belemerülhessek. Pedig, mint mondottam volt, akadt benne potenciál.

Értékelés: 6/10

eyescream