Egy évvel a zseniálisan bizarr Re-Animator kirobbanó sikere után Stuart Gordon egy újabb Lovecraft novella feldolgozására adta a fejét. Ezúttal is a természetnek ellentmondva, de a „hogyan csináljunk a halottból élőt” című fejezetet hanyagolva, az emberi elme mesterséges tágítása és az ismeretlen dimenziók közötti kapcsolatot fürkészi. A végeredményben most sem csalódhatunk, hiszen tobzódik mindenféle groteszk – úgymint földöntúli gusztustalanság, kiterjesztett szexualitás, valamit lógó belek -, illetve mókásnak ható elemben…

A film producere ugyanúgy a Lovecraft-mániás Brian Yuzna, ahogy a Re-Animátor esetében, de nem csak ez az egyetlen hasonlóság e két klasszikus között; főszerepben ismét csak Jeffrey Combs-ot láthatjuk. Koncepcióját a Lovecraft természetfölöttisége lengi körül, tele abszurd és nonszensz eseménnyel, és zenéje is egészen klasszra sikerült.

Dr. Edward Pretorius és segédje Crawford Tilinghast egy fura géppel, ún. rezonátorral kísérletezik, hogy a tobozmirigy stimulációjával megnyissák az ajtót bizonyos párhuzamos világokra. Filmünk elején Tilinghast-et megmarja valami levegőben úszó angona / muréna, ami csak azt bizonyítja, hogy működik a gép! Pretorius is kipróbálja, egy túlbuzgó szomszéd közbejárásának hála pedig rendőrség viszi el lefejezett főnöke meggyilkolásának vádjával a segédet. Crawford a gyogykóba kerül – mivel senki nem hiszi el a történetet, miszerint az a Valami megette a professzort -, ahol választás elé állítják: vagy élete végéig bezárva tartják, vagy visszamegy egy pszichiáterrel a laborjukba, és megmutatja, valójában mi történt. Dr. Katherine McMichaels és egy víg kedélyű benga néger társaságában újra beindítja a gépet, aminek hatására a túloldalról előbukkan Dr. Pretorius teljes életnagyságban, bár a fizikális megjelenése némileg módosult, kb. mint valami gumi-masszaszerű mutáns. Még időbe lekapcsolják a gépet, nehogy átjöjjön a világukra, de dr. Katherine-t csak nem hagyja nyugodni a jelenség, így egyik este újra aktivizálja, aminek eredményeképpen a doktorból lett egyre amorfabb lény megcsöcsörészi és csókot követel magának. Segítségére siető, biztosítékot megszakító Crawfordot bekapja valami lila folyadékban fürdő csápos szörnyeteg az alagsorban, kis híján belehal – még jó hogy a fecskében rohangászó négerünk tanúsít némi lélekjelenlétet.

Katherine a találkozás után furcsán kezd viselkedni (latexruhában akarja megdugatni magát a félholt, kopasz Crawforddal), mire magától beindul a gép, és újra előlép az immáron teljesen átmódosult, Dr. Pretorius, aki a néger hidegre tétele után még kinöveszti volt segédje harmadik szemét. Mindkét túlélő a kórházban köt ki, s míg a pszichiáternőt elektroshokkos kezelésben szeretnék részesíteni, Thilinghast kocsányon kígyózó harmadik szemével emberi agyra éhesen járja a folyosókat. Ezen kis kórházi kitérő után újra visszatérnek a házba, ahol a szörny lefejezi Crawfordot, aki később egészben kibújik a doki alaktalan masszájából – szóval mégsem történt fővesztés. Végezetül Katherine egy bombával rövidre zárj a gép és a többiek sorsát, majd ugyanolyan hihetetlen mesével kerül a gyogykóba, ahogy annak idején a segéd…

Filmünk első fele szinte teljesen sci-fi hangulatot sugall – persze ez a szokásos Lovecraft-féle dimenziókkal játszadozó, thriller-es megközelítéssel ötvöződik -, míg a vége felé már inkább a horror kifejezőeszközei kapnak elsőbbséget. Hihetetlen klassz atmoszférát teremtettek a labornak helyet adó ódivatú kúriában ezzel a mindent átható, földöntúli hangulatot kölcsönző lila színnel, és persze a folyamatosan egyre undorítóbb, ocsmányabb alakban feltűnő professzor-lény is hozzátesz egy s mást a hatás eléréséhez. Maszkok és trükkök terén meg lehetünk elégedve, hiszen a kor színvonalának lehetőségeit szerintem igencsak kiaknázták, bár én azért elég mókásnak tartom a kopasz és bekattant Crawford bizonyos kórházi dolgozók agyának szemen keresztüli kiszürcsölős mutatványát – kapásból Re-Animator ugrott be, oda is simán elment volna. Jeffrey Combs most is kitűnően alakítja a deviáns és bekattant, tudományokban jártas karakterét, kicsi fura hogy a film felétől (szörnytámadás miatt) haj nélkül láthatjuk. Némileg belassítja a történet folyását a film háromnegyedénél a kórházba szállításos rész, de amúgy teljesen rendben van.

Értékelés: 8/10

eyescream