Egy ilyen kaliberű film esetében hirtelen nem is jut eszembe megfelelően vagány beharangozás, így alapjáraton csak annyit tudok mondani, hogy nincs talán ennél meghatározóbb, nyolcvanas évekbeli sci-fi/trash alkotás, mint ez. Cikkem alanya eredetileg egy 1934-es képregényből indult univerzumot meghódító útjára, majd számos televízióban sugárzott próbálkozás (élőszereplős, valamint animált sorozat) után végül mozivászonra kívánkozott olyan hírességek főszereplésével, mint Max Von Sydow, Timothy Dalton, valamint a szexisége csúcsán járó Ornella Muti, hangulatát pedig a Queen zseniális filmzenéje tette felejthetetlenné! Kultuszát vitatni szerintem teljességgel felesleges, hiszen még a mai napig kísért, lásd például a Ted c. mozifilm visszatérő poénját, haha!

Flash Gordon amerikai foci sztár, és a Dale Arden újságírónő egyazon repülőgépen tartózkodik, amikor egy meteor miatt a kezelhetetlenné válik a masina, de a bátor Flash-nek hála sikerül épségben letenni, méghozzá Dr. Hans Zarkov nevű tudós birtoka mellett. A doki illedelmesen felkényszeríti őket legújabb űrrakétájára, amivel éppen annak próbál utánajárni, hogy miért akarja valaki elpusztítani a Földünket. Kis csapatunk tehát a világűr egy távoli pontjára érkezik, egészen pontosan a kegyetlen Ming uralkodó birodalmába, ami telis-tele érdekes karakterekkel, úgymint a Vultán vezette sólyomemberek, illetve Barin irányította űr-elfek – mindkét csoportosulás látszat szerint a császárt szolgálja, valójában azonban felkelést terveznek.

Hogy legyen benne egy kis bevezető akciózás, Flash Queen-zenére megreszkíroz egy kis udvari csetepatét szökés gyanánt, aminek következtében bekasztlizzák, végül pedig gáz általi kivégzésre ítélik. Szerencsére Ming császár lánya, Aura mágiával feléleszti, és elmenekíti Arboria bolygóra, ahol szerelme, Barin is él. Közben Zarkov-ot agymosásnak vetik alá, mivel túl sokat tud, a művelet után azonban Dale-nak sikerül kiszabadítania, s együtt megszöknek.

Míg Flash Arboria-n próbákat áll ki, addig a többiek Vultan-t próbálják meggyőzni, hogy fogjon össze a többiekkel, és lázadjanak fel az uralkodó ellen. Sólyomemberek városában időzve kinyírják az uralkodó jobb kezét, Klytus-t, de Ming így is elfogja őket. Egy utolsó mindent eldöntő ütközetben azonban ténylegesen összefognak, hogy végleg legyőzzék a könyörtelen uralkodót…

Meg kell, hogy mondjam, majd’ 30 év távlatából sem rossz ez a film – pontosabban elavult meg minden, ami nyilván megmosolyogtatja az embert -, inkább kedves és szerethető kis űr-trash alapvetés. Ha van olyan esetleg, aki még nem látta, annak úgy tudnám legjobban leírni, hogy mintha fogná a Judy Garland-féle Óz, a csodák csodája című musicalt, és kihelyezné az űrbe, hozzáadna némi lebutított, kis költségvetésű Star Wars adalékot, de szerintem a legjobb, hogyha a szintén old-skool He-Man [aka Masters of the Universe] – mely koncepcióját tekintve szintén George Lucas életműből merít – klasszikusához hasonlítanám, csak lényegesen kevesebb kosztümmel meg színpadiassággal. Lényeg, hogy ez a magával ragadó hangulatú, Queen zenével megtámogatott, kosztümös (majdhogynem táncos) kaland/fantasy/sci-fi, de leginkább trash-szagú keverék valóságos kultuszt teremtett! És ami fontos: egyszer az életben bizony mindenkinek látnia kell!!

Értékelés: 8/10

eyescream