Robert Green Hall 2009-ben bemutatott, Robert Englund és Kane Hodder főszereplésével készült, ötrészes web-sorozatából – részben közösségi finanszírozásból -, a központi ötlet továbbvitelével elkészítette az egész estét változatot. Így most már másfél órán át izgulhatunk hőseinkért, akik még csak nem is sejtik, hogy magával az alakot öltött Félelemmel gyűlik meg a bajuk…

Dr. Andover (micsoda hülye név?!) magánklinikáján különös eljárást alkalmaz egy éttermi lövöldözést túlélő, poszt-traumás stresszben szenvedő alanyoknak. Bezárja őket egy kapszulába, és míg ők egy számukra ismeretlen világban elmerülnek, addig kiűzi belőlük a félelmüket. Úgy tűnik a páciensek örökre megszabadultak félelmüktől, azonban egy évvel később az alanyok mind-mind visszajönnek, ugyanis a rettegésük újra kezd eluralkodni rajtuk. Habár Dr. Androver utolsó alanya a kapszulában hunyt el, az alanyok ragaszkodnak az eljárás újbóli megismétléséhez, ami aztán nem várt mellékhatásokat eredményez…

Kezdjük a film technikai megvalósításával, ami néhány felesleges sallang kivételével nem sikerült rosszul; maga a materializálódott Félelem sötét tónusú, ocsmány, ragacsos kinézete egyenesen telitalálat! Viszont a forgatókönyvért erősen jár a fekete pont, ugyanis az utolsó kb. húsz perc kivételével olyan szinten bénán és esetlenül, fárasztóan összefércelt módon halad előre cselekmény, hogy részemről komoly erőfeszítést igényelt nem áttekerni. Üres fecsegések, motivációk hiánya, logikailag tisztázatlan események, egyszóval szarom-le-az-egészet attitűd – ez sajnos mind-mind képviselteti magát a szereplők részéről.

És ha már náluk tartunk, nekik – és főleg a castingért felelő szakembernek! – jár a következő elégtelen, mivel kb. ugyanannyira rontanak a helyzetet, mint az előbb említett rossz forgatókönyv. Csupa-csupa játékra képtelen színészt verbuváltak össze – kedvencem a vállalhatatlanul sokat káromkodó, súlytalan  gondnok arc, no meg azért a bajuszt növesztett Corey Taylor (Slipknot énekes) sem áll a helyzet magaslatán, hiába próbál keménykedni; lehet zseniális a torka, attól még elég ciki, amit művel Bauer szerepében –, de Robert Englund is bőven árnyéka önmagának.

Összegezve tehát, egy jól megkomponált forgatókönyvvel, és pár életképesebb színésszel jóval hatásosabb thriller/horror produkciót sikerült volna összehozni, így viszont elég felejthető.

Értékelés: 5/10

eyescream