Nagy fába vágja a fejszéjét, aki a poszt-apokaliptikus világban akar jó filmet készíteni. Természetesen vannak nagyon jó alkotások is, (Mad Max trilógia, Cyborg) de a legtöbb, a témával foglalkozó film egyszeruen szar. A világégés foleg a hideg háború évei alatt mozgatta meg a rendezok fantáziáját. A legtöbb harmadik világháború utáni idoszakban játszódó alkotás ezekre az évekre datálódik. Jelen esetben egy roppant összetett figura, Joe D’Amato (ot gondolom már nem kell bemutatnom a Harvester olvasóinak) ült a rendezoi székbe, a forgatókönyvet is o írta, a B-mozik nagy sztárjával, George Eastman-nel karöltve. Ez a párosítás garancia arra, hogy a filmen ott fog virítani valamelyik sarokban a piros keretes karika, benne a 18-as számmal. Magyarul az Endgame – Bronx lotta finale, brutális, szadista jelenetekben bovelkedo, akcióban gazdag, egy igazi mocskos jövoképet ábrázoló alkotás.

A harmadik világháború után, azaz pontosabban 2025-ben járunk. A külvilágtól elzártan, nagyvárosokban zajlik az élet, vagyis ami megmaradt belole. A rendet és nyugalmat elnyomó militarista diktatúra biztosítja. A szórakozást az Endgame, azaz Végjátszma nevu -mai divatos nevén nevezve- reality show biztosítja. Lényege: a város legmocskosabb részén elhatároltak egy területet, melynek különbözo pontjairól profi harcosok indulnak lekaszálni egymást, élo, egyenes adásban. Ahogy az lenni szokott, csak egy maradhat. A harcosok között bukkan fel fohosünk, Shannon, aki nagyon nagy király a szakmában. A versenyen részt vesz még egy hasonló képességekkel megáldott fickó is, aki a Karnak névre hallgat. A Végjátszmát végül Shannon nyeri, de Karnak életben marad, hogy a film során még jó sok szart keverhessen. A verseny során Shannon a romok között futkosva, ugrálva összeakad egy bájos leányzóval, akirol kiderül, hogy egy telepatikus képességekkel megáldott mutáns faj jeles képviseloje. Ez a noszemény, Lilith, felismeri Shannonban a lehetoséget és megkéri, hogy egy valag pénz ellenében vigye ki ot és mutáns társait a városból. Késobb kiderül, hogy kérése nem éppen légbol kapott, mivel a katonai rendszer tuzzel-vassal írtja a külsoleg vagy belsoleg mutálódott egyének minden faját. Nem kell sok rábeszélés, és fohosünk bevállalja a feladatot. Figyelembe véve a külvilág várható borzalmait, és a tényt, hogy a katonák üldözni fogják oket, felbérli a város legnagyobb gyilkoló ászait. Miután összeszedte kis csapatát, a mutánsokat egy teherautóba zsúfolják, és elindulnak a még számukra is ismeretlen pusztaságba…

Az a rohadt nagy igazság, hogy ez egy igen-igen jó film is lehetett volna. Csak mint sok hasonló B-kategóriás filmnél, itt is jelen van a pénzhiány, aminek eredménye egy elég pancser színészi gárda, és néhol eléggé nevetséges effektek. A foszereplok Al Cliver, George Eastman, Laura Gemser (Emmanuelle sorozat), azért hozzák azt a minimumot, ami egy elvileg színészetbol élo embernek hoznia kell. De sajnos ez kevés, a többi színész roppant gyenge. Néhol nevetséges jelenetek teszik tönkre, az amúgy nem rossz filmet. A szomorú zenével, és a sivár, lepusztult képi elemekkel viszont sikerült hangulatot teremteni, csak hogy pozitív dolgokat is említsek. Tipikusan olyan film ez, ami a szar és a fasza határán táncol, csak a nézo döntheti el, melyik kategóriába sorolja.

értékelés: 5/10

Stone